Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Kerecsényi Edit: Adatok Nagykanizsa településtörténetéhez A „polgárok lajstroma"(1745—1826) alapján
jelentett volna számukra komoly jogi előnyök nélkül. Azonban mihelyt erélyesebben lépett fel Batthyány, az új földesúr, és ahogy nőttek a város úrbéri terhei, úgy tartotta a polgárság maga is mindinkább szükségesnek, hogy megválogassa, kiket tartson érdemesnek a polgári kiváltságok élvezésére, a város ügyeinek intézésében való részvételre. A családok, ill. házak szerinti összeírásokból a családnevek ismétlődésének vizsgálata révén arra is következtethetünk, hogy ez a lakosság mennyire maradt állandó, ill. hány család telepedett le tartósan. Azt azonban az említett forrásokból megállapítani nem tudjuk, hogy honnét, s mikor érkeztek a bevándorlók. Pedig a településtörténettel foglalkozók számára ez nem lehet közömbös. Kanizsa történetének kutatója e tekintetben szerencsés helyzetben van. Fennmaradt ugyanis a „Polgárok lajstroma" című kötet, melyből némi fényt deríthetünk a mezőváros benépesedésének 1745—1825 közötti szakaszára. Hogy mióta létezett Kanizsán a polgárok testülete, nem tudjuk. Lehetséges, hogy már a XVI. sz. végén megkülönböztették az egyszerű lakókat a „polgárok"-tól. A Mátyás főherceg által 1597-ben kinevezett Paradeiser György „óbester" számára adott instrukciók 7. pontja ugyanis elrendeli, hogy a parancsnok köteles Kanizsa város polgárai, „bürgern" és lakói „ínwonern" nyugalmára ügyelni, őket, asszonyaikat és gyermekeiket a hadinép ne zaklassa, más jogaikat és szabadságukat ne korlátozza, hogy a lakosság megmaradjon portáján. 20 Lehetséges azonban, hogy e kétféle megjelölést a főherceg csupán a német városok mintájára használta. Ha azonban volt ilyen megkülönböztetés, annak legalábbis az emléke a XVII. sz. végéig fennmaradt. A felszabadult Kanizsa 1690-től német nyelven vezetett első protokollumkönyvében ugyanis már mindjárt az első évben bizonyos Kreuzenbacher Mátyás azt kéri, hogy a „polgári kötelesség" alól mentsék fel- Kívánságára egyhangúlag el is bocsátották. 21 A város 1703-ra datált, de a jegyzőkönyvbe csak 1722 után bejegyzettstatútumainak 5. pontja pedig már félreérthetetlenül úgy szól, hogy a polgárok közé csak az a jobbágyi terhektől mentes törvényes születésű egyén vehető fel, aki esküvel kötelezi magát a városi terhek viselésére, és állandó ittmaradásának jelét adja. A 7. pont ugyanakkor előírja, hogy polgárnak csak ortodox keresztény katolikus vallású egyén vehető fel. Kivételt csak azok képeznek, akik már a vár idejében is itt laktak. 23 A polgárok kiváltságos helyzetére és jogaira 24 — ugyanakkor a méltatlanul viselkedő polgárok megbüntetésére 25 is — számos példát hozhatnánk. 20 Lásd 3. jegyzet. TGYM Okm. 72. 2. 1. 36. 1. 22 Degré Alajos: Nagykanizsa... i. m. 107. I. 2:1 TGYM Okm. 72. 2. 1. 46—50. 1. 24 Uo. 19., 111., 115., 117., 141., 181. 1. 25 Uo. 26., 111., 116., 109., 125., 180., 190., 193. 1. Példaként említem a büntetések módjára, hogy 1725-ben Sailler polgárt, aki a komárvárosi Katalin-vásáron a városi tanácsot és az egész polgárságot szidta és gyalázta, a tanács megkövetésére, s önmaga három ízben történő szájonverésére büntették. Egyúttal megfenyegették, hogy ha még egy ízben panasz merül fel ellene, polgári mivoltától megfosztva a városból száműzik. (127. 1.)
