Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Szabó Béla: Az új szerzeményi birtokok és a fegyver jog megváltása Zala megyében

előbbit, vagyis azt a felfogást, hogy a török uralom alól felszabadított területeken, mint új szerzeményeken voltaképpen megszűnik az addig fenálló tulajdonosi jogviszony, s az uralkodó legfeljebb kegyelemből juttatja a birtokokat viszsza az eredeti tulajdonosoknak, egyszerűen semmisnek tekinti, minthogy ez a jogi konstrukció teljesen ismeretlen is volt a magyar jogrendszerben. A jus armumot, vagyis azt a kötelezettséget, hogy a birtokok visszaszerzéséért vívott igen költséges háborúk kiadásaihoz bizonyos összeggel hozzájáruljon, elfogadja. Miután a deputátusok jelentéséből a megye tudomásul vette, hogy nem kaphat felmentést a fegyverjog váltságdíj fizetése alól, s az általuk felajánlott 12.000 forintot a commissio nem fogadta el térítésképpen, bár a legnagyobb uradalmak nem hajlandók e teher arányos részét vállalni, a tekintélyes nagyságú egyházi birtokok pedig szóba sem kerülhettek a fizetés alkalmából, a többi kisebb anyagi erejű birtok után 16-000 forintot ajánlanak fel a jus armorum kiegyenlítésére. Felhatalmazzák arra is a követeket, hogy azt az összeget végső szükségben 3—4000 forinttal megemelhetik.

29 így kerül sor az utolsó tárgyalásra, amelynek napját a magyar kamara elnöke 1736. január 9-re tűzi ki. A megye Tarányi Ferenc helyettes alispánnal és Fgerváry József táblabíróval képviselteti magát. A részükre adott instrukció, a már sokszor elismételt kifogások felsorolása. Ettől fogva most már gyorsabban zajlanak a váltságdíj kifizetésére vonatkozó tárgyalások; a követek már februárban jelentik, hogy 18.000 forintban állapodtak meg, de az egyezséghez még szükséges az uralkodó jóváhagyása. A megyei közgyűlés erre egy bizottságot állít össze azzal a céllal, hogy a 18.000 forint arányos kivetése céljából készítsen összeírási tervezetet. A bizottság már a következő napon be is mutatja javaslatát, azt a közgyűlés némi módosítással elfogadja, s kiadja végrehajtásra30 Március 10-én az udvari kamara arról értesíti a magyar kamarát, hogy az uralkodó a megyével kötött megállapodást az alábbi fenntartásokkal hagyta jóvá: 1. A fizetési kötelezettség alól kivétetnek az egyházi birtokok, valamint a gr. Althan család muraközi, a gr. Csáky belatinczi, a gr. Batthyány szentgróti uradalma és a gr. Széchényi Zsigmond megyebeli jószágai, mert ők nem léptek egyezségre a kincstárral. A többiek viszont ennek az összegnek a kifizetésével mind a jus neo-acquistici, mind pedig a jus armorum-ot illetően a fiscus minden további követelése alól szabadulnak. A kincstár természetesen fenntartja magának a magszakadás, vagy hűtlenség következtében beálló jogait. 2. Ez a megegyezés nem lehet sérelmes azokra, akik jószágaikat a királyi kincstár szavatossága alatt bírják, se nem lehet azt állítani, hogy ezzel a ténynyel (vagyis a váltságdíj fizetésével) attól (vagyis az evictiotól) elálltak. 3. A birtokok tulajdonosainak és mindazoknak, akik bármiféle javaik tekintetében jogaikat akarják érvényesíttetni, a jogszolgáltatás rendes útja nyitva áll. 29 Kgy. jkv. 1736. I. 11. 69—70. és 84—87. o. 30 Kgy. jkv. 1736. II. 6. 980. és 1736. III. 18. 1090. о.