Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Szabó Béla: Az új szerzeményi birtokok és a fegyver jog megváltása Zala megyében

4. Azok a zálogbirtokosok, akik részt vesznek a kialkudott összeg kifizeté­sében, a birtokvisszaváltás idején ezt az összeget auctio címén követelhetik. 5. A kialkudott összeget június 30-ig kell befizetni Pozsonyban a királyi kincstárba egy összegben vagy részletekben, de az alattvalók megterhelése nél­kül. A megyei pénztárból sem lehet ezt kifizetni, hanem csakis maguktól az il­letékes birtokosoktól kell összeszedni. Őfelsége jónéven venné, ha a megye még a kitűzött terminus előtt teljesítene. 1 '' 1 Minden elő volt tehát már készítve, csak éppen a kialkudott summa előte­remtése hiányzott; ez pedig az e célra elrendelt összeírás függvénye volt. Ügy látszik, a megye nem bízott abban, hogy egy ilyen huzamosabb időt igénylő összeírás alapján idejére beteremti a szükséges összeget, ezért az április 11-iki közgyűlésen úgy határoznak, hogy a megye tisztviselői törvényes kamat mellett vegyenek fel 12.000 forint kölcsönt azoktól, akik a kincstárral történt egyezsé­get elismerték. Két hónap múlva az alispánt újabb 4000 forint kölcsön felvéte­lére hatalmazzák fel. (Ügy látszik, valami egyéb forrás is rendelkezésükre állt, legalább is a még hiányzó 2000 forint fedezésére.) 32 így némi késedelemmel — amit a magyar kamara szóvá is tett — Strobell János és Vasváry Ádám küldöttek révén a váltságdíjat egy összegben elküld­ték Pozsonyba, ahol azok június 28-án a bancalis adminisztrációnál be is fizet­ték. Erre egy hónap múlva megérkezett a megyéhez az uralkodó felmentő levele is, s ezt gondosan elrakták a megye levéltárába megőrzésre. 33 Közben elkészült a fizetés arányos kivetését célzó összeírás is, és ennek alapján ki is rótták és be is szedték a váltágdíjat minden birtokostól anyagi tehetségéhez képest. 3 ' 1 Forrásainkban nem találtuk nyomát annak, hogy e kollektív megállapodás előtt vagy után valamelyik megyebeli birtokos egyénileg kötött volna meg­állapodást a kincstárral. Ha most végig gondoljuk a jus neo-acquistici és a jus armorum érvénye­sítése céljából tett törvénytelen és törvényes intézkedéseket, megállapíthatjuk, hogy azok a kívánt célt nem érték el. Nemcsak Zala megye úszta meg arány­lag csekély összeg lefizetésével, hiszen ez a 18 000 forint az 1736. évben a me­gyére kirótt hadiadó összegének csak egynegyed részét teszi ki, hanem ez volt a kamara által a váltságdíjból beszedett összegek átlaga is.. Összegezve: az egész neo-acquisticum apparátusának kiépítésében érezni valami bizonytalanságot. Mintha tudnák, hogy a kiindulási alap ha némiképp jogosnak is tűnik, mindenképpen igazságtalan. Az új szerzemények ügyét le­bonyolító szervek működését először a magyar törvények mellőzésével, ural­kodói rendeletekkel írják elő. Bár később az 1715. 10. tc. és az 1723. 19. tc. már az alkotmánynak megfelelően szabályozza az igazolási eljárást, itt sem fogal­maznak tisztán. Az 1723. 19. tc. nem helyezi hatályon kívül az 1715. 10 tc-et. Az alattvalókat bizonytalanságban hagyja, hogy melyik fórumhoz kell folya­31 Kgy. jkv. 1736. IV. 11. 191—194. o. 32 Kgy. jkv. 1736. IV. 11. 196. o. és 1736. VI. 11. 264. o. 33 Kgy. jkv. 1736. VIII. 6. 284—288. o. 34 Kgy. jkv. 1737. II. 10. 511. o.

Next

/
Thumbnails
Contents