Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Szabó Béla: Az új szerzeményi birtokok és a fegyver jog megváltása Zala megyében
nyira csak a pénzügyi szempont uralkodott, hogy annak biztosított több jogot, aki többet fizetett. Az igazoltatási eljárás során kialakult gyakorlat szerint a fekvő jószágok értékének 10%-át rótták ki fegyverváltság címén, s a birtokokat egy 1696-ban készített becsütáblázat szerint értékelték 7 . A jus armorumot illetően az egyes ügyfelekkel való külön-külön tárgyalás nemcsak a felekre, hanem az udvari kamara számára is terhes volt. Be kellett kérni minden tárgyalásra kerülő birtok összeírási adatait, s ez, valamint a legtöbb esetben vitatkozó felekkel való tárgyalás igen nehézkessé és lassúvá tette az ügyek intézését. Ezért már 1702-ben felmerült az a terv, hogy kollektive tárgyaljanak egy-egy megyével, s általányösszeget állapítsanak meg, amit aztán a megye szedett össze a kebelbéli birtokosaitól és fizeti be részletekben vagy egy összegben a kamara számára. Az első megye, amellyel a kamara most már ez új eljárás alkalmával megegyezett, Pest-Pilis-Solt vármegye volt. 30 000 Ft fegyverdíjban állapodtak meg a megye megbízottjaival. E tárgyalások alatt szögezték le azt az elvet, hogy az egyházi birtokok mentesülnek a jus amorum megfizetésétől, és nem fizetnek fegyverváltságot azok a birtokosok sem, akik a közelmúltban vettek vagy adományul kaptak jószágokat. így 1703-ig a magánosokon kívül 7 vármegyével jött létre általányfizetési megállapodás 8 . Ezek között szerepel az akkor még Zala megyével közös igazgatás alatt álló Somogy megye is, amelyet 12 000 Ft fizetésre köteleznek, miután a birtokosai egy része már előzőleg egyénileg váltotta meg birtokát 9 . Hogy az ország közvéleménye mennyire jogtalannak és igazságtalannak ítélte az egész neo-acquistica koncepciót, azt a legmeggyőzőbben az bizonyítja, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc egyik keletkező oka gyanánt tekintik. Rákóczi valóban az 1703. évi kiáltványában a jus neo-acquistici-t a legfelháborítóbbnak nevezi. Az országlakosok rendi különbség nélkül másfél évszázadon keresztül végletekig kivették a részüket a török elleni harcból, s végigszenvedték annak minden megpróbáltatását, s most mégis szinte újra meg kellett vásárolniuk ősi jussukat 10 . A szabadságharc idején természetesen szünetelt az igazoltatási eljárás, hogy aztán annak leverése után az uralkodó hűségére vissza nem tért, s így jószágukat vesztett birtokosok vagyonának az értékesítéséből újabb jövedelmet biztosítsanak a királyi kincstár számára. Rákóczi szabadságharcának sok egyéb eredménye mellett itt is jelentkezett a hatása. Nyilván a magyar közvélemény megnyugtatására az 1715. évi 10. törvénycikkben most már minden országlakó számára érthető módon elrendelik, hogy az új szerzeményű területen levő birtokok ügyét ezentúl 3 bizottság tárgyalja, s ezek tagjai mind magyarok. A Dunántúlra, s tehát megyénkre illetékes bizottság elnöke a nádor vagy helyettese, s tagjai között 2 nem érdekelt megye alispánja is szerepelt. 7 Mezősi K. i. m. 182—183. o. 8 Mezősi K. i. m. 186. és 191. o. 9 Kgy. ir. 1702. XII. 8. szám. n. 10 Mezősi K. i. m. 193—194. o.
