Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Szabó Béla: Az új szerzeményi birtokok és a fegyver jog megváltása Zala megyében
Ezt a törvényt nemsokára kiegészíti, vagy felváltja az 1723. évi 19. törvénycikk. Eszerint a már említett jószágaikra nézve a királyi táblán keressék jogaikat az igénylők a törvény rendes menete szerint. így az eljárást a rendes igazságszolgáltatás keretei közé szorították. E két törvény jellegéről és egymáshoz való viszonyáról majd később még szót ejtünk. Abba a hosszú ideig tartó folyamatba, amit a neo-acquistica commissio működése jelentett, Zala megye — eltekintve a már említett birtokértékesítési és kezelési eljárástól — csak jó 3 évtized múlva, 1725-ben kapcsolódott be, s vált számára a fenyegető teher közeli valósággá. Hogy az 1680-as évektől egész eddig az ideig hogyan sikerült megmenekednie a commissio zaklatásától; a neo-acquisticum lebonyolítása körül tapasztalható szervezetlenség, vagy a megyének a bécsi kormányszervekkel való jó kapcsolata volt-e szer ebben, arra a későbbiekben próbálunk feleletet adni. Már említettük, hogy az 1723: 19. tc. rendelkezése szerint a török hatalma alól visszaszerzett fekvő jószágokra nézve az igénylők a királyi táblán érvényesíthették jogaikat. Az eddigi tapasztalat szerint is minden ilyen új rendelkezés újabb lökést adott a neo-acquisticum akadozó menetének, s e törvénycikk életbe lépte által felkavart hullám már elérte megyénket is. A helytartótanács 1725. aug. 31-i rendeletével közli a megyével, hogy e törvény értelmében a királyi tábla a rendeletben megjelölt két terminuson intézi a birtokvisszaváltási ügyeket. Zala megye 1726. jan. 5-i közgyűlésén ismertetik ezt a rendeletet, és mert — ismeretlen forrásból — tudomásukra jutott, hogy a neo-acquistica bizottság erre a megyére is ki akarja terjeszteni működését, Niczky György alispánt Bécsbe küldik azzal az utasítással, hogy ott először is a főispánnal, (gróf Althan) tanácskozzék, de emellett minden lehető alkalmat használjon fel információ szerzésére. Majd aztán az ő jelentése alapján adnak utasítást a következő megyegyűlésről küldendő követek számára. Egyelőre abban is bíznak, hogy a főispán teljesen el tudja hárítani a megyéről a bizottság eljárásának terhét". Még ugyanennek az évnek tavaszán Niczky részletes jelentésben számol be a megye gyülekezete előtt végzett munkájáról. Sajnos, a gyűlések jegyzőkönyvei a szóbeli előadásokról rendkívül szűkszavúan számolnak be, így a Niczky jelentésének részleteit nem ismerjük. De hogy derék, s a közösségnek javára szolgáló munkát végzett, az kitűnik abból, hogy meleg szavakkal köszönik meg fáradozását. Nyilván az ő intenciójára ,,a dolgok jobb előmenetele céljából" a kancellárnak, Gyöngyössy referensnek és az igazgatónak 400—400, Koller referensnek pedig 100,— Ft-ot szavaznak meg ,,titulo honorarii". Mindezt Niczky a főispánnal tárgyalta meg előzőleg és a honoráriumot a taxas nemesek adójából rendelik kifizetni. 12 Hogy Niczky valóban jó munkát végzett, s a felajánlott honoráriumok kedvezően befolyásolták az illetékeseket, azt elsősorban az bizonyítja, hogy az elkövetkező hat évben megint hallgatnak a commissiórólu Kgy. jkv. 1726. I. 5. 259. o. !- Kgy. jkv. 1726. III. 18. 272. о.
