Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Szabó Béla: Az új szerzeményi birtokok és a fegyver jog megváltása Zala megyében
elmaradt illetménye fejében) 1687-ben; Keszthelyt pedig gr. Eszterházy János 10 000 forint illetmény helyett 4 . Nagykanizsa várost és a kanizsai uradalmat Szigetvár eleste után Kanizsai Orsolya felvidéki cserebirtokért átadta az uralkodónak. Amikor 1690-ben a város a török uralom alól felszabadul, lakói holdanként 1 Ft-ért vásárolják meg a kamarától lakóhelyüket. Később, amikor földesuraik (előbb báró Grasich, majd gróf Szapáry Miklós) ellen hadakoznak, az uralkodótól a neoacquistica szerint járó törvényes szabadságuk tiszteletben tartását kérik. 5 A muraközi uradalom kamarai kezelésbe került. Ez a hatalmas birtoktest a Zrínyiek birtoka. A Wesselényi-féle Összeesküvésben fej- és jószágvesztésre ítélt Zrínyi Péter halálával (1671) az ő része már akkor, majd Zrínyi Miklós fiának, Ádámnak elestével (1691), magszakadás következtében az egész uradalom a koronára háramlott. A Zrínyiek, elsősorban Zrínyi Miklós sikeres török elleni harcai következtében, meg a szakszerű gazdálkodás révén, a megyének ez a területe vészelte át legnagyobb épségben a török harcok idejét. Később is, a XVIII. század elején a megyére kirótt hadiadó 1/5 részét viselte, tehát nem megvetendő hasznot lehetett belőle kicsikarni, bár a kamarai kezelésre jellemző kapkodás nem biztosította a legjobb jövedelmezőséget. E birtokot a Zrínyi Ádám halála után a stájerországi (gráci) kamara kezelte. 1695—1709 közt Marchió de Prie, magát római patríciusnak nevező úr birtokában találjuk. (Bérelte-é vagy zálogban bírta, a forrásaink nem említik.) Tőle újra a gráci kamara veszi át, majd 1715—1719. években Gr. Chikulini János bérli. Végül 1719-ben királyi adományképpen gr. Althan Mihály generális kapja, s ettől fogva az Althanok a földesurai egészen a század végéig 6 . Ezek voltak megyénkben a felszabadító háborúk után közvetlenül adományozott, vagy a kincstár kezelésébe vett nagyobb birtokok és ezek manipulálásából tekintélyes jövedelemre tettek szert. Emellett a kiadós jövedelemszerzési mód gyakorlása mellett Buda visszavétele után hamarosan elkezdte a neo-acquistica commissio a birtokosok egyenkénti igazoltatását is. Ezeknek megyénként kellett megjelenni Bécsben a bizottság színe előtt, s ez már maga nem kevés költséggel és fáradsággal 'járt. De maguknak a bizonyító okmányoknak a megszerzése, ha egyáltalán lehetséges volt, nagy mértékben megterhelte a jogaikat kereső birtokosokat. Ha sikerült is az igazukat bebizonyítani, akkor következett az alku, a jus armorum összegének megállapítása. Az igazoltatás eléggé rendszertelenül történt. Heves megye pl. már 1690ben megkapja eziránt a felszólítást, más megyék csak évtizedek múlva. A földbirtokosokat általában megyénként idézték meg, . de volt, aki önként jelentkezett, pláne, ha nem egészen szilárd alapon nyugvó igényét akarta a commissio jóváhagyásával felerősíteni. A bizottság eljárásában ugyanis any4 MNT VIII. k. 94. o. és Nagy Iván: Magyarország Családai. Bp. 1863. X. к. „Szapáry" címszó alatt. 5 Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Bp. 1929. 24. és köv. o. 6 Zrínyi Károly: Csáktornya monográfiája. Csákt. 1905. 59. s köv. o.
