Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról

A pókaszepetki korai avarkori és szláv urnatemető feltárása: 1951 (Csalog J.), 1956, 1963—1971 (Cs. Sós Ágnes); a monografikus feldolgozás folyamatban. Az urnatemető (169 sír) jelentőségéről részletesebben: Cs. Sós, Das slawische Urnengräberfeld von Pókaszepetk, Pannonién. Studien zur europäischen Vor- und Frühgeschichte. Neumünster, 1968. 282—285: ua., 1973. 84—93; Bona I. kritikai megjegyzéseire adott válaszom (Cs. Sós, Arch. Ért. 95. 1968. 121—122) bedolgozásával: Jelentés a pókaszepetki ásatásról. Arch. Ért. 1973. 66—77: az 1971-ben befejezett ásatás teljes anyagának figyelembevételével (a fentebbiek részben kiegészítések Szőke adatközléseihez; Szőke В., Zalavár 31. jegyzet). Megjegyezhető, hogy a pókaszepetki szláv urnatemető fontosságát a Zalavölgy településtörténetének szempontjából hangsúlyozom elsősorban és a Zalavölgy településtörténeti problematikáján keresztül kapcsolódik a kérdésbe Zalavár, mint ugyanazon földrajzi egységhez tartozó, 9. századi településkomplexum (a problematika „leegyszerűsített" és félrevezető interpretálására: Szőke В., i. m. 74—5. és 31. jegyzet). A kőbazilika pusztulási rétegeinek elemzése az 1961—1963. évi ásatások alapján: Cs. Sós, 1969. 76—80; a bazilikától északra nyitott felületek rétegviszonyaival való összefüggések: i. m. 84—90; a rétegek vizsgálati eredményei (Földtani Intézet): i. m. 101—103. A bazilika Árpád-kori pusztulási periódusával kapcsolatos „F", illetve ,,D/F" réteg alaptalanul szerepel Tóth Sándornál, mint téves meghatározás. (Tóth, 1973. 623). A réteg cserépanyagának felső időhatára Árpád-kor, a törmelékes, szürke homokréteg nagyobb mennyiségű égési maradványt tartalmazott. A pusztulást követő „J" és „K" rétegek fauna-vizsgálata (Krolopp E.) mocsárra, álló vagy legfeljebb igen lassú mozgású vízre utal, amit összevetve az 1946—1947. évi eredményekkel, kétségtelen, hogy a bazilika falai a pusztulás után jó ideig vízben állottak. A fenti rétegek felett húzódó ,,N" réteg is a vízszint emelkedésével áll kapcsolatban: a víz visszahúzódása után maradt iszapréteg (Szentes F.), melyet a déli bejárat megemelt küszöbéhez planíroztak. Megemlíthető, hogy a kőbazilikától északra és keletre nyitott felületekből vett rétegminták vizsgálata alapján a szigetet környékező mocsár a későközépkorban a sziget északi részére felhúzódott és keleten az épületet legalább 8 méterre közelítette meg („G" réteg = = mocsári üledék). Ez olyan körülmény, melyre a további kutatásoknak feltétlenül figyelemmel kell lennie. A kőbazilika fennállásának idejére tehető sírok közül (összesen eddig 29) a legtöbbnek ásásakor az „R" réteget átvágták; néhány sír az ,,R" rétegben, néhány pedig a felette húzódó rétegben („F"-ként jelzett első „pusztulási réteg") jelentkezett. Az „R" réteget vágták át, illetve részben az „R" rétegbe temették azt az idős nőt (38. sír), akinek koponyáján a jelképes trepanáció nyomai maradtak rneg és ebben a rétegben jelentkezett a 100a) számú S-végű hajkarikás sír is (Cs. Sós, 1969. 81—82., a 87. old. 33./3. ábra képaláírása sajtóhiba, v. ö. szöveg: 82. old.). Ami a 11. századi temetkezések terjedési irányát illeti, a temetőfeltárás lezáratlansága miatt erre pontos feleletet ma nem tudunk adni és ezért minden ide vonatkozó „megállapítás" a valóságos helyzet, illetve a publikáció adatainak önkényes értékelése jelenti v. ö. Szőke В., Zalavár 82—83). Tóth S., 1973. 623—624. Szőke В., Zalavár 77—84, 85 Thomas Antal rekonstrukciós leírását, a gerendaszerkezet méretarányos rekonstrukciójával együtt publikáltam: Cs. Sós, 1969. 60. old. Idézem: „Die Pfostenlöcher und die Pfostenüberreste bezeugen die Holzkonstruktion, aber die dicke Planierschicht, die vom selben Material wie die eingestampfte Füllung bzw. der Festigungsstoff der Pfostenlöcher besteht, spricht dafür, dass beim Bau auch Stein zur Rolle kam. Die Schnitte ... bezeugen jedoch, dass der Stein nur zum angehenden Mauerwerk verwendet wurde: die durchschnittlich 2 m breiten Abstände zwischen den vertikalen Balken wurden mit unregelmässigen Steinen und römischen Ziegelstücken unter Anwendung dünnen Mörtels als Bindmaterial aufgemauert (Abb. 11—13). Da Mauerwerk trug keine Belastung, denn das Gewicht des Satteldaches vermutlich mit Schindelverkleidung (?) lag an den Holzbalken ..." A „bizonyító" statikai fejtegetések Szőke Béla részéről tehát a fentebb