Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról

sőt egyes kutatók szerint teljesen, elnémetesedett. A „szláv elmélet" a teljes elszlávosodást vallja. A nyelvészeti és történeti források együttes és objektív vizsgálata viszont azt valószínűsíti, hogy a IX. századi Pannónia vegyes népességű volt, ami nem zárja ki, hogy egyes tájegységeken belül egy-egy ethnikum, így szláv népesség, túlsúlyba került. A bajor birtokosok és papság jelenléte Pribina területén kétségtelen, de a bajor paraszti tömegek betelepítése már nem bizonyítható. Az is bizonyos, hogy a 803-ban végződő frank—avar háborúk nem eredményezhették az avarkori népesség kipusztulását. Éppen ez az a népesség, mely „alapréteget" alkotott a IX. század folyamán kialakuló pannóniai populációban. Amint azt a nyelvtudomány már korábban tisztázta, a század folyamán betelepült népcsoportok főleg szlávok voltak. Arra vonatkozólag, hogy ezek a szlávok észak-északnyugatról, vagy dél-délnyugatról kerültek a Dunántúlra, ellentétes vélemények alakultak ki. Okait ennek elsősorban abban kereshetjük, hogy azok a hangtani kritériumok, melyek alapján eldönthető, vajon a magyar nyelvbe került földrajzi nevek, illetve jövevényszavak nyugati vagy délszláv eredetűek, részben csekély számúak, részben bizonytalanok. Csekély számúak, mert a szláv nyelvek hangtani szempontból közel állottak egymáshoz, bizonytalanok, mert a ma eltérő megfelelések a IX—X. században még nem, vagy csak kevés nyelvnél voltak meg (Bárczi G„ A magyar szókincs eredete. Budapest, 1951. 59.). Éppen a bizonytalansági tényezők miatt a nyelvészeti kutatások a nyelvészeti forrásanyagon kívül más adatokra is támaszkodnak és tekintetbe veszik: 1. milyen politikai formáció keretében, milyen politikai hatalom alatt élt a vizsgált terület népessége; 2. milyen konkrét történeti forrásokra lehet támaszkodni a vizsgált terület népességére vonatkozólag; 3. milyen következtetések vonhatók le a vizsgált terület földrajzi helyzetéből.

13 A második világháború után meginduló zalavári és a Zala völgyét szélesebb területen érintő régészeti feltárások egyik jelentősége éppen abban is áll, hogy az ethnikai kérdésekkel foglalkozó kutatások számára is új forrásanyagot biztosított, illetve felhívta a figyelmet e forrásanyagok tervszerű fejlesztésének szükségességére. Rátérve a zalavári ásatások eredményeinek összefoglalására, elöljáróban a következőket kell hangsúlyozni. 1. Ma is folyamatban levő régészeti kutatásokról van szó. Ebből következik, hogy az eddig megjelent publikációk lényegében részeredmények publikációi, melyek a részeredmények értékelését a történeti problematika keretében kísérlik meg. A folyamatosság azt is jelenti, hogy a kutatás mai állásának ismertetésekor az eddig elért eredményeket a kutatás folyamatosságának, tehát fejlődésének, egyben lezáratlanságának szempontjából vizsgáljuk, összesítjük. 2. Bár az 1946—1975 közötti zalavár feltárások folyamatosságát többször is megszakították kényszerű szünetek (az ásatási évek: 1946—1948, 1951—1954, 1956, 1961—1966, 1968, 1973—1975), minden egyes ásatási periódusnak megvoltak és megvannak a tervszerű, konkrét célkitűzései és csak kisebb mértékben érvényesültek leletmentési (1973), vagy hitelesítési (1956) szempontok. 3. A feltárások helyének kiválasztását meghatározták a terület földrajzi adottságai, összevetve a korábbi, régészeti jellegű megfigyelésekkel és az írott források adataival. Ez röviden a következőket jelenti. Földrajzi adottságok: Zalavár környéke a Zala-szabályozás előtt a KisBalatonnal is összefüggő mocsárvilág, melyben a településre alkalmas helye-