Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról

ket a szigetek jelentették és az ú. n. zalavári hát. Korábbi régészeti jellegű megfigyelések: főleg a 19. századi adatok, melyek a ma mint „Vár", „Vársziget" dűlőnéven ismert területre vonatkoznak. Írott forrásadatok: a) a „Conversio" 11. fejezetének adatai, melyek a Pribina által emelt erődítésre (munitio) vonatkoznak a Zala mocsaraiban („in palude Salae"), továbbá a várral (castrurn) és a „várossal" (civitas) összefüggő templomokra (Mária templom, Szt. Adorján és Keresztelő Szt. János templomok) ; b) az Árpád-kori Zalavárra és a középkori várra vonatkozó okleveles anyag.

14 így már a feltárások megindulásakor felmerült annak szükségessége, hogy az ásatások centruma a Vársziget legyen, de ugyanakkor, ezzel párhuzamosan kutatások úgy a zalavári háton, mint az egykori szigeteken follyanak. Más kérdés, hogy e maximális célkitűzések megvalósítása mindeddig aránylag csak kis százalékban sikerült, ennek objektív, az ásatóktól független akadályai voltak és ugyanez vonatkozik a Vársziget feltárásának aránylag lassú ütemére is (a sziget nagysága: kb. 140 000 m

2

, ebből az összfeltárás 1975 évvel bezárólag kb. 5000 rri

1

, v. ö. 1. ábra).*

5 Az 1946—48. évi kutatások célkitűzéseivel kezdve, azokról, mint problémakutatásokról már volt szó e beszámoló elején. Menetüket tekintve, az általános gyakorlatnak megfelelően terepbejárásokkal, próbaásatásokkal indultak. A Vár-szigeten végzett próbaásatások eredményeit a kutatás vezetője, Radnóti Aladár akkor negatívnak értékelte, és nem bízott abban, hogy ott még lehetnek olyan területek, melyeket a középkori, későközépkori rombolások, majd kőbányászás, homokbánya, a második világháború előtt és alatt ott álló szeszfőzde működtetése aránylag „érintetlenül" hagyott.

16 Ennek ellenére 1951-ben Fehér Géza megkezdte itt a munkát egyik terepbejárásának eredményei alapján: újabb bolygatások, a „sziget" déli részén már korábban nyitott homokbánya keleti szélénél bolygatatlan sírrétegre akadtak. Ez volt az egyetlen kiinduló pont és egyben oka annak, hogy 1951—1954 között a feltárások néhány északi szelvényt, illetve három várfal-metszetet és a homokgödörtől mintegy 100—130 m-re északra fekvő Árpád-kori kápolna-, illetve temetőfeltárást kivéve, a homokgödör és a „sziget" keleti széle közötti szakaszra korlátozódtak (1. ábra). Fehér Gézát 1955-ben bekövetkezett halála megakadályozta abban, hogy a megkezdett munkát folytassa, az 1953-ig elért eredmények alapján kialakult véleményét előzetes ásatási jelentésekben tette közzé.

17 Az ásatások folytatásának előfeltétele az 1951—1954 évi eredmények teljes publikálása volt (Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Főbizottságának határozata) és e munka elvégzésére, mint Fehér Géza munkatársa, 1955-ben kaptam megbízatást. Az 1958-ban elkészült kézirat 1963-ban jelent meg (Arch. Hung. XLI) és ekkor, 9 éves szünet után került sor a Vár-sziget feltárásának folytatására. A munkát nem a Fehér Géza féle szelvényrendszer továbbfejlesztésével kezdtem, hanem első feladatként a korábban meg nem oldott Árpád-kori, illetve későközépkori topográfiai kérdések főbb pontjainak tisztázására helyeztem a súlyt. Ügy az ásatások helyszíni tapasztalatai, mint az eredmények feldolgozásakor mutatkozó nehézségek arra figyelmeztettek ugyanis, hogy e kérdések tisztázása nélkül a szigeten való tájékozódás alig lehetséges és a 9—10. századi rétegek nagyobb arányú feltárásához, összefüggéseikben való értékeléséhez csak így kaphatunk biztosabb támpontokat. Az 1963—1966. évi ásatási szakaszban egy megfelelő kutatárok- illetve szelvény-rendszer kialakításával (v. ö. 1. ábra) si-