Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Szőke Béla Miklós: Zala vár

formával számol. A kíséret alatt főként lovas harcosokat ért,

131 akik állandóan egy bizonyos úr, a kíséret főnöke körül tömörülnek. Az velük bizonyos közösségben él, biztosítja létfenntartásukat, fegyverzetüket, magával viszi őket a háborúba és megosztja velük a hadizsákmányt. A korabeli források nem utalnak ugyan kifejezetten kíséretre, mégis találunk néhány adatot felfegyverzett csoportokra, melyeket egy herceg, vagy más nemes kíséreteként interpretálhatunk, így pl. 870-ben Rasztiszláv unokaöccsét, Szvatoplukot „harcosaival" üldöztette, hogy elfogja, de maga esik csapdába, s átadják Karlmannak megbilincselve.

132 A híradásból kitűnik, hogy Rasztiszlávnak és Szvatopluknak is állandó kísérete volt. 871-ben egy felfegyverzett morva-szláv csoportról esik szó, akik egy herceglányt kísértek Csehországból Morvaországba egy morva nemessel való házasságra. A csapaton rajtaütnek —, s nagyságára jellemző — 644 lovat nyereggel, fékkel és ugyanannyi pajzsot zsákmányolnak a frankok.

133 Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a VIII. sz. folyamán számos kis kíséret keletkezett, mint a nem-agrár jellegű sáncvárak un. nagymorva előtti periódusai (horgas sarkantyúk — Hakensporen — leletek) mutatják. „Ezek a kíséretek a tényleges alapjai a nagymorva fejedelmek lassan változó hatalmának. A területnövekedés és a nagymorva fejedelemség hatalmi helyzete a Mojmiridák idejében egy fejlett kíséret létével magyarázható csak, egy olyan nagykísérettel (Grossgefolgschaft, Staatgefolgschaft), ami a IX. sz. során alakul ki. A nagykíséret volt a fejedelmi hatalom védője az országban, segítségével bővítette az uralkodó herceg területét és győzte le ellenfeleit. A nagy kíséret magja a herceggel a fő sáncvárban (vsz. Mikulcice) élt, a mellékcsoportok más sáncvárakban, területileg úgy elosztva, hogy a herceg általunk az egész területet kontrollálni és uralni tudta. A fejedelmi kíséret belső szerkezetében erősen differenciált lehetett, sok kísérettag kivételezett helyzettel rendelkezett (ld. kardos és sarkantyús sírok különböző gazdagsága). A hercegi kíséret mellett létezett még a nemesek kisebb kísérete és a papi tisztviselőknek is lehetett „testőrsége" (ld. a nyitrai Wiching püspök). A kíséret nagysága az élelmezési 131 Ezzel kapcsolatban idézném Ibn Rusztát, aki Dzsajháni 870 körüli állapotokat tükröző tudósításának más népek mellett a (valószínű morva-) szlávokra vonatkozó szövegrészét is szinte teljes egészében lemásolta. Ezek szerint „Teherhordó lovuk kevés van, hátaslovaik pedig csak az előkelőknek vannak. Fegyverzetül csak hajítódárdát, pajzsokat és lándzsákat használnak, egyebet nem. Főnökük neve Szubandzs. Neki engedelmeskednek és az ő parancsait követik. Lakhelye a szlávok országának közepén van. A legtekintélyesebb és legismertebb közülük az, akit a főnökök főnökének hívnak, s aki a Sz. w. jj. t. b, 1. k. (Szvjatopolk?) nevet viseli. Ö magasabb rangban van, mint a Szubandzs, aki az ő helyettese. Ennek a királynak háziállatai (MHK. 179. — lovai) is vannak, és csak olyan ételekkel él, amelyeket ezeknek a tejéből készítenek.. . Győrffy Gy. 1958. 58— 59.; ld. még Györffy Gy. Die Erinnerung an das grossmährische Fürstentum in der mittelalterlichen Überlieferung Ungarns, AAH 17. 1965. 41—45. Ennek a sok tekintetben „nomád" jellegű államalakulatnak méltó tükrözője életmódján kívül műipara is, ld. Szőke B. Über die Beziehungen Moraviens zu dem Donau — gebiet in der Spätawarenzeit St. Sl. 1960. 75—92. Az avarszláv kapcsolatokról ld. még Fügedi E. Avarok és morvaszlávok AÉ. 75. 1946—48. 312—327. «

2 Annales Fuldenses 870. MMFH. I. 1966. 102—103. 13

3 Annales Fuldenses 871. MMFH. I. 1966. 105—106.