Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Szőke Béla Miklós: Zala vár
bázistól függött. 134 Nincs azonban bizonyítékunk arra, hogy a kíséret tagjait földdel javadalmazták volna, és ezzel kapcsolatban a „Grossgefolgschaft — Fundalgefolgschaft" fejlődésére sem." 135 Ha Fr. Kalousek által kifejtett elméletet a morva-szláv fejedelemség szerkezetéről elfogadjuk, magyarázatot kaphatunk a sáncvárak belső településrendjének sajátságaira és a nemesi udvarok jellegére is. Nem másról van itt tehát szó, mint a fejedelem, ill. a rangos tisztségviselők és kísérettagok vazallusi viszonyának tükrözéséről. Maga a belső vár is néha tagolt már több nemesi udvarral (pl. Mikulcice), melyek a hercegi család közvetlen hozzátartozóinak udvarai lehettek, s a külső várban szintén több udvarház helyezkedett el. Ez utóbbiak a magasabb rangú „kísérttagok" szálláshelyei, udvarai lehettek. A Bfeclav—Pohansko, Sady, Módra típusú nemesi udvarok pedig a fejedelem alatt álló kisebb —, de úgy tűnik, már bizonyos mértékig önállóbb — hatalmú világi és egyházi méltóságok települései voltak, melyek a nagymorva fejedelemség virágkorában —, s egyben végső szakaszában jöhettek létre. Miként értelmezhető tehát a zalavári településegyüttes? Sajnos — mint lelőhelykataszterünk mutatta — olyan mélységig, mint ahogy a morva sáncvárak esetében eljutottunk, e problémával nem foglalkozhatunk. Szeretnék azonban a következőkre rámutatni: 1. Pribina Nyitra főnöke, fejedelme volt, székhelye a morva-szláv települések közül elsők közt dicsekedhetett saját templommal. 131 ' Nyitra az eddigi feltárások alapján azon sáncvárak sorába tartozott, mely már a VII. sz.-ban rendelkezett egy fejedelmi székhely minden olyan funkciójával, ahol a fejedelem kíséretével együtt lakott (ld. horgos sarkantyúk). 137 A terület erős beépítettsége miatt a régészeti ásatások nem jártak ugyan olyan eredménnyel, mint a délmorvaországi sáncváraknál, hasonló belső szerkezet feltételezését kizáró körülmények sincsenek azonban. A pobedimi ásatások pedig egyértelműen utalnak arra, hogy településszerkezeti szempontból a nyitrai fejedelemség is azonos fejlődésen ment át. 2. A morva sáncvárakra jellemző elemeket bizonyos mértékig a zalavári székhelynél is megtalálhatjuk: 134 Nem lenne érdektelen a sáncvárak izokrontérképét megrajzolni a régészeti leletek ilyen irányú analízisével, mivel a vonzásterület nagysága egyenes arányú a központ nagyságával, függ a település funkcionális típusától, a közigazgatási beosztástól, a környező települések nagyságától, jellegétől, jelentőségétől, esetleg bizonyos tradícióktól. Ennek figyelembe vételével, pl. a sáncvárak egymástól való távolsága már önmagában bizonyos rangsort ad a településeknek. (Staré Mesto és Mikulcice közt 40 km, Mikulcice és Bfeclav—Pohansko közt 20 km, Mikulcice és Petrova Louka között 34 km a távolság.) Ilyen vizsgálatot a modern korból Id. Belovszky P., Tiszafüred vonzásterülete, Jászkunság V. 1959. 118—127. las F r . Kalousek. Bewaffnung und Heereswesen im grossmährischen Reich, in : Grossmähren und die christliche Mission bei den Slawen. Ausstellung der Tschechoslowakische Akademie der Wissenschaften 8 März bis 8 Mai 1966. Wien, 85—92. 136 F. Zagiba 1971. 56—58. Pribina, miután egy bajor herceglányt vett feleségül, 828/830 körül templomot építtetett felesége és a németek számára, bár maga ekkor még pogány volt. A templomot Adalram salzburgi érsek szentelte fel. 137 Ld. 120. jegyzet.
