Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Szőke Béla Miklós: Zala vár

Mielőtt a Cs. Sós Ä. által említett másik analógiát, a morva sáncvárakat vizsgálat alá vesszük, szükségesnek érzem elöljáróban a város koraközépkori fogalmának tisztázását — mivel a csehszlovák szakirodalom is előszeretettel használja ezekre a város, vár-város, ill. városias település kifejezéseket, anélkül, hogy meghatározná a fogalmat milyen értelemben használja. A kelet-európai várostörténeti kutatás egyik alapproblémája volt, hogy a jogi külöállás viszonylag kései jelenség ezeken a területeken. E. Ennen azonban már 1953-ban felhívta a figyelmet arra, hogy „városi jog adományozása . . . alig válik be a városképződmény kezdetei nyomának kimutatására. A városjogot csak akkor adományozták, amikor a város, mint az élet, település, jog, és gazdaság különleges formája, megfogalmazódott"

112 Ezen az úton haladt tovább W. Hensel, amikor a szláv városi fejlődés törvényszerűségeit vizsgálva megalkotta a várossá alakulás definicióját. Szerint a következő ismérvekkel kell rendelkeznie a városnak már csira formájában is: 1. gazdasági különállás (piac-termelés, kisebb méretű saját fogyasztás, mint a szükségletre termelés, kézművesség, kereskedelem nagy jelentősége) 2. térbeli zártság 3. erődítés 4. országos vagy területi közigazgatással szemben katonai vagy vallási tekintetben (elsősorban egyházi közigazgatás területén) exponált állás 5. jogi különállás A városok kialakulása a VI—VII. sz.-ban, a feudális viszonyok kialakulásával egyidőben zajlik le, amikor a feudális jogi vizsonyok még nem alakultak ki. A fenti ismertetőjelek ekkor még maguk jelentik, hogy egy település város.

113 Hensel a város fejlettségi foka alapján több kategóriát állított fel. Városcsirának tartja azt a központot, melyben a lakosság nem mezőgazdasági tevékenységet folytat, ahol egy várnál nyílt telepeken, azaz a vár körül egy feudális úr udvaránál kereskedők és kézművesek települtek le, mely utóbbiak azonban továbbra is többnyire tipikus paraszti munkát végeznek (Poznan, Kruszwica, Gniezno, Biskupin . . .). Egy udvarház, suburbiumában koncentrált kézműves szolgákkal azonban nem tekinthető városcsírának, mert nincs állandó piaca (pl. Tilleda, Tornow . . A locatiós jogú város mindazon, a középkori városokra tipikus ismérvekkel rendelkezik, melyeknek teljes jogi autonómiája és különböző esetekben megerősített suburbiumai vannak. A megerősített suburbiát, mint az ilyen típusú városok keletkezési dátumát vehetjük. Megfigyelhető a foglalkozásonkénti utca, köz vagy szakaszokra oszlás is a suburbián belül (Wolin, Nyugat-Pommeránia városai).

1,5 112 E. Ennen 1953. 294. 113 W. Hensel 1967. 14. 114 Uo. 29. 115 Uo. 30.