Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Szőke Béla Miklós: Zala vár

történeti források alapján, továbbá, hogy a XI. sz.-i sírok közül csak három fordul elő a bazilikától északra, azok is közvetlenül a fal mellett, elképzelhető.

57 Tóth S. építési állvány-magyarázatához felhozza, hogy „az északi és keleti oldal kettős cölöpsorát az uralkodó szélirány indokolja, a három sorban mutatkozó belső cölöpállások a kőtemplom hajóinak hossztengelyében húzódnak, az ENy-i sarokban lévő „torony" pedig talán az állványra felvezető és anyagszállításra szolgáló meneteles padlófeljárat tartószerkezete."

58 E felvetést valószínűsíti még az is, amit a fatemplom-elképzelés technikai nehézségénél említettünk: az oszlopok nem tartottak komoly súlyt, mivel nem süllyedtek mélyebbre a kiásott gödör aljánál. Mindezek alapján a cölöplyukrendszer nagy valószínűséggel építési állványzat volt.

59 (6. kép) A következő lépés az állványzat készülési idejének tisztázása: ez ugyanis választ adna egyrészt a kőbazilika építésének korára — hisz abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az oszlopok gödrei közül több metszette a bazilikához, mely tehát az első szakrális épület volt a szigeten — tartozó sírokat —, másrészt az ,,R" réteg alatt lévő településréteg korára is. Az „R" réteg keletkezése előtt ásott sírok korban, rítusban nem válnak el élesen. Bár a szegényes leletanyag nem ad pontos keltezésre támpontot, koruk a IX. sz. második felére, X. sz. elejére tehető. Mivel e sírokat metszik a cölöplyukak, az állványzat kora — a történelmi körülmények figyelembevételével — •

Г)7 A bazilikától északra a rétegviszonyok a következő képet mutatják: a szűzföld felett ugyanaz a leégett települési réteg, mint a bazilika mellett. E felett kőfal és cölöplyukak eléggé nehezen értelmezhető rendszere, melyet Cs. Sós Á. erődítésnek tart (legkorábbi periódusa egy árpádkori kőfal). Elpusztítása után, de még а XIV. sz. előtt egy cölöpépítmény keletkezett itt (Cs. Sós Á. 1969. 85—90). Történeti oldalról: 1019-ben István király megalapította a Szt. Adorján bencés apátságot a „Zala szigetén" és két királyi kápolnát, falvakat és Kolon vár hídvámját adományozta neki. Kérdés, mi volt a récéskúti bazilika rendeltetése а XI. sz.ban. Ha királyi kápolna, bár méretében csak a székesfehérvári bazilika ekkora Magyarországon, szokatlan, hogy nem a királyi udvarház (curtis) mellett emelkedik. Ha az udvarház lett monostorrá és a monostort építették át várrá, akkor egy kápolnának inkább a vár területén kellene lennie. Feltűnő, hogy egy XIV. sz.-i oklevél szerint a szt. Adorján monostor „testében" volt egy Szűz Mária kápolna (a Pribina által 850-ben építtetett Szűz Mária templom?). A szokatlan megnevezés arra utalhat, hogy a kápolna a monostorépület felől kapcsolódott a templomhoz. А XI—XII. sz. fordulóján Zalavár ispáni székhely lesz. A belső vár ekkor látszólag már foglalt volt — a monostor kapta meg —, de nehezen képzelhető el, hogy az ispán kiszoruljon a külső várba — írja Győrffy Gy. —, bár a belső vár mérete nem volt akkora, hogy a Várszigeten ne lett volna hely az ispáni székhely számára. A Vársziget ispáni székhellyé válásakor az azt kísérő egyházi szervezet, az esperesség templomává a récéskúti bazilika válhatott, Győrffy Gy. szerint, (Győrffy Gy. opponensi véleménye AÉ 95. 1968. 114—115.; a belső várról ld. Cs. Sós A. 1973. Abb. 30.). ^Tóth S. 1974. 3. jegyzet. 58 Egészen bizonyossá azonban csak akkor válhatunk efelől, ha egyrészt választ találunk arra, miért maradtak a fél méternél csak ritkán mélyebbre ásott oszlopok a földben, miért vágták el őket tövükben az építkezés befejezése után — hiszen legallyazott, megmunkált oszlopok voltak ezek (talán nem ugyanazok fejezték be az építkezést, akik az állványzatot felállították?) —, másrészt arra, hogy az „R" réteg kőanyaga és a bazilika falai egyfajta kőből való-e, vagy a két kőanyag következetesen különbözik egymástól.