Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Müller Róbert: Római kori leletek Zalaszentgrótról

kiképzése és sűrű hornyolással diszített oldala megegvezik a mi töredékünkkel, de ez a típus vállas, míg a miénk inkább fokozatosan hasasodó.

34 Anyagában, peremkiképzásében és a fésűs díszítésben is egyezik a szombathelyi temető 23. sírjának urnája.

35 Egyszerűbb a pereme annak a sötétszürke színű töredéknek, melyet a 7. kép 4. mutat be. Vállát körbefutó, mély vonalakkal díszítették. Eónis Ê. VI. t. 8. típusa hasonló, de annak válla seprűs díszítésű. Anyagában, a peremkiképzé^ben, és a hornyolt díszítésben is megegyezik a XVITI. t. 27. típus.

36 és a magyarszerdahelyi temető 47. sírjának edénye.

:!/ A bemutatott töredékek alapján a felsőaranyodi település korai császárkori, talán már az I. század végén is fennállt, és a helyi, késővaskori népesség továbbélő anyaga jellemző rá. Ide kell sorolnunk a 3. sír anyagaként beleltározott tárgyakat is. A 4. kép 6. alatt bemutatott téglaszínű, mély, gyűrűstalpú tálacska az egyik leggyakoribb tálforma, mely a korai anyagban is nagy számmal képviselt.

38 A vastöredékek nem keltezhetők. A lándzsa kora is nehezen határozható meg pontosan. A hirtelen kiugró bordával megerősített lapok a késővaskori kelta lándzsák jellegzetességei,

3

'-' méretben is megegyezik, csak a lap és a köpű arányában ter el az egyik Novo—Mesto-i szűk köpüjű kelta fegyver/'

0 Meg kell azonban említeni, hogy a bordával való megerősítés megtalálható még a római kor utáni K-i

11 és Ny-i''- germán emlékanyagban is. Ügy véljük, hogy sem a kerámia sem a fegyver nem mond ellent a település I.—II. századi keltezésének. A sírok kora. Nem okoznak problémát a csontvázas sírok. A korai cszászárkor időszakára a halotthamvasztás a jellemző, az 1. és 4. sír bizonyosan későrómai. Az 1. sírban talált mázas korsó a későrómai Pannónia legáltalánosabb tjpusába tartozik.

43 Gyakran fordul elő sírmellékletként is.

44 Lányi V. szerint a IV. században végig használatban van, de a II. és III. periódusban (II. Constantinus és I. Valentinianus érmeivel keltezhető sírok) gyakoribb/'

5 A bronz karperec az ún. kigyófejes karperecek közé tartozik. Azon belül ahhoz a csoporthoz, amelyek lapított végét ,,V" alakú beütésekkel. — gyakran kettővel is — vagy egyszerűen bevésett vonalakkal díszítették/'

6 Ez a típus Fazekasbodán és Ságváron :

» Bonis 1942. 35 Mócsy 1954. 169. és 176. 6. kép 23. sír 1. A peremén kátrányszerű festéssel. :iti Bónis 1942. :ь Horváth László közöletlen ásatása. :tt< Bónis 1942. XXI. t. 39. típus. A szövegben 76 variánsát sorolja fel (Uo. 163—167.). :!!

* Hunyady L: Kelták a Kárpátmedencében. Diss. Pann. Ser. II. 18. Bp. 1942. Táblakötet. LI. t. 2—2a két csabrendeki lándzsa, de ezek köpüje sokkal rövidebb, mint a felsőaranyodié. '

M Knez, T.: Latenske najdbe iz Novega Mesta. in Kelti v Sloveniji. Ljubljana 1963. 269. és 7. t. 3. 41 Pl. Hódmezővásárhely—Kishomok 1. sír (gepida). A penge azonban valamivol hosszabb és keskenyebb (Csallány 1961. 32. és CCXXIII. t. 1.). 43 Chlingens-perg—

Berg 1890. 81. és VIII. t. 192. A teljes hosszúságban és a lap szélességében is megegyezik, csak a lap és a köpű arányában mutat eltérést. 43 Schörgendorfer 1942. 56. és 489. típus. Lányi 1972. 69. és 143. 37. kép 1. típus. 44 Pl. Majs (Burger 1972. 67. és 26. kép 1.), Ságvár (Burger 1966. 126. kép 7. típus.), további előfordulásai (Lányi 1972. 1. táblázat. 45 Lányi 1972. 72. 40 I. m. 164. 58. kép 54. típus.