Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Valter Ilona: A zalalövő-zalamindszenti ?. k. templom kutatása

sített változatát képzelve Zalamindszentre. Ez esetben az oszlopfő a timpanont tartó oszlopok egyike lett volna. Mindkét feltételezésünknek (oltár-, illetve kaputartozék) ellentmond az, hogy az oszlopfő körüljárható, minden oldala kifaragott. Mind a négy oldal ábrázolásának jelentősége van, tehát mind a négy oldalt látni kellett, ezért úgy kellett elhelyezni, hogy szabadon álljon. Márpedig akár oltártartó, akár a kapu timpanonját tartó oszlopok oszlopfője, a hátsó oldala be lett volna falazva, nem lett volna látható -— következésképpen nem is faragták volna ki. Az ábrázolás jellege is ellentmond annak, hogy oltártartozék lett volna a kő, hiszen — mint láttuk — figurális ábrázolású oszlopfőt nem alkalmaztak. A kapuzathoz kapcsolásnak ellentmond a példaként felhozott, az oszlopos kapuzat falusi változatát számunkra megtestesítő literi portál, amelyen a szabadon álló oszlopok a falba befogott tömbbel egy darabot képező oszlopfőket tartottak. A kérdés megoldásához közelebb vitt Kőfalvi Imre kőszobrász restaurátor szakvéleménye, aki a helyszínen végzett alapos vizsgálat után a következőket mondta: az oszlopfő alsó, köralakú részén, a nyaktag alján, nyoma sincsen a csap helyének, amivel az oszlopfőt az oszlophoz kellett volna rögzíteni (10/E sz. kép). így az oszlopfő az oszloppal nem volt csappal összekötve. Ahhoz, hogy az oszlopfő szilárdan álljon, mindkét irányból — jobbról és balról — tehernek kellett nehezedni rá. Az oszlopfő téglalapalakú formája egyirányú funkcióra vall. 11. sz. kép. A zalaszentgyörgyi templom tornya