Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Valter Ilona: A zalalövő-zalamindszenti ?. k. templom kutatása
Kőfalvi Imre véleménye szerint e kő nem lehet más, csak kerengő oszlop, vagy a torony ikerablakának oszlopfője. 54 Mivel pedig a falusi templomhoz kolostor nem tartozott, így kerengő sem volt, csak a torony ikerablakába képzelhetjük az oszlopfőt. Mint említettük, nincsen biztos adatunk arról, hogy volt-e tornya a középkori templomnak. A török időkben erősen megrongálódott, 1735-ben is csak romjai voltak. Az 1777-es Canonica Visitatio szerint ekkor nem volt tornya a templomnak. Az 1778-as adat szerint az ajtó előtti harangtornyon volt a harang. Ha nyugati oldalon, a homlokzat elé épített négyszögű, erőteljes tornya lett volna a középkori templomnak, miként a salomvári és a csatári templomnál is látható, akkor az nem pusztulhatott volna el nyom nélkül és a XVIII. század végén a mai toronyépítésnél felhasználták volna az alapfalakat. Erre azonban semmi nyomot nem találtunk a kutatásnál. A nyugat-dunántúli románkori templomoknál ismerünk egy olyan toronytípust, amelynél a nyugati homlokzaton ül a kis harangtorony, kívül konzolra támaszkodva. Belül két négyszögű fali pillér tartja a templomtérbe nyúló, felül íves záródású tornyot, aminek külső — nyugati —• oldalát ikerablak osztja. Lehetett ikerablak a keleti oldalon is. Ilyen volt a kustányi romtemplom tornya, és ilyen megoldású a zalaszentgyörgyi és a vasboldogasszonyi templomok tornya is (11. sz. kép). A zalamindszenti románkori templom nyugati oromfalára is elképzelhetünk ilyen tornyot, bár a kutatásnál nem találtuk nyomát sem belül, sem kívül. Éppen azon a helyen — a nyugati fal közepén —• ahol e torony belső pillére lefuthatott, lepusztult a román fal, kívül pedig a késő barokk torony építésénél szükségszerűen eltüntették bármilyen középkori torony nyomát. Mégis leginkább egy ilyen torony ikerablakába illik a tárgyalt oszlopfő, amelynek asszimetrikus kompozíciója egy másik darabot is feltételez. E toronytípusnál, mint láttuk, két ikerablak elhelyezésére is volt lehetőség. A mindszenti templom részletes vizsgálata mutatja, hogy templomunk a környékbeli — tágabb értelemben nyugat-dunántúli — románkori templomokhoz hasonlítható. Minden építészeti részletmegoldásában (alapozás, félköríves szentélyű alaprajz, fali fülkék) azokhoz kapcsolódik. Téglalap keresztmetszetű lizénarendszerbe komponáltan helyezték el a három románkori ablakot, miként az gazdagabb változatban Bucsuszentlászlón, Magyarszecsődön is megtalálható. Ilyen rendszere lehetett a zalaháshágyi templom korai periódusának. Az elmúlt nyáron végzett kutatásnál a mai templom középső részén két téglalap alakú lizéna között elhelyezve megtaláltuk az egyik románkori ablakot. Bucsuszentlászlón, Magyarszecsődön gazdagon díszített párkányok zárják a lizénákat, Becsehely-Polán, Zalaháshágyon a lábazathoz hasonló egyszerű vízszintes síkba futnak a téglaszalagok. Zalamindszenten nem maradt fenn az eredeti román párkány, nem tudjuk, milyen volt a lizénarendszer záródása. Valószínű, hogy itt is a lábazathoz hasonló egyszerű szalag zárta a függőleges lizénarendszert. 54 Köszönetemet szeretném kifejezni Kőfalvi Imrének értékes tanácsaiért.
