Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Dávid Katalin: Adatok Zala megye középkori művelődéstörténetéhez
a tatárpusztítás nyomait helyneveinkben. 8 Munkánk során tettünk néhány olyan megfigyelést, amelyek hasonló megegyezések kidolgozását teszik lehetővé Zalában, a török pusztítás nyomait keresve az itteni földrajzi nevekben: szóösszetételek, torzulások, kifejezések felhasználásával. Az Árpád-kori anyag azonban nem csak ekkor semmisül meg, hanem egy része nem is éri meg a török időket. Míg az Alföldön a tatárok és a kunok pusztítják el, itt a XIV—XV. század prosperitásának esik áldozatul. Ez az idő — tulajdonképpen Zsigmond uralkodásától — nagymérvű gazdasági, kulturális fellendülést hoz. Ekkor erősödnek meg az Egerváriak, a Kanizsaiak, építkeznek a Szentgrótiak. Általában az építkezések jellemzik ezt az időszakot. Az Árpád-kori anyag egy része tulajdonképpen ennek esik áldozatul, illetve a gótika és a korareneszánsz jegyében épült át. Néhány példa erre: a XII. századi pólai templom nagyobbítása, átépítése a XV. században történik, amikor a Lendvai családnak lesz itt birtokrésze. A csesztregi templom, amely ugyancsak XII. századi, a XV. században épült újjá, amikar a Bánfiak megerősödnek. A pakodi plébánia templom Árpád-kori indítású, a szentély őrzi ezt a korszakot, majd a XV. században bővítik. 9 A zalaszabari mai templomnál a sekrestye Árpád-kori, e mellé épült a XV. századi nagyobb templom. Ugyanígy sorolhatjuk a zalaszentgyörgyit, a zalaszentmihályit, a zalatárnokit, a salomvárit, a zalaháshágyit, amelyek Árpád-kori indításúak és a XV—XVI. században épülnek újjá. Természetes, hogy ezek az új építkezések jobban vészelik át a török időket, mint az Árpád-koriak. Megrongáltan, romosán, de egy részük megéri a török kiűzését. A felsoroltak kivétel nélkül ilyenek és építéstörténetükhöz még hozzátartozik az is, hogy mai formájukban mindegyik a XVIII. században épült újjá a középkori romok felhasználásával. Végigvizsgáltuk a veszprémi püspökség török utáni egyházi conscriptioit, 10 azokat, amelyek a zalai plébániákkal voltak kapcsolatosak. A megközelítőleg száz település között egy sincs, amelynek egyháza ne romokban feküdne. A leírások általában így fogalmaznak: a templom régi és most romokban hever, vagy rommá égett és a romok már nem is látszanak stb. Ahol az újjáépítés megtörtént, ennek módját is feljegyzik: részben régi romokból, részben adományokból épült fel a templom, vagy konkrétan megírják, hogy a szentély új, a hajót pedig régi romokból renoválták stb. Ezeknek a leírásoknak külön értéke, hogy azoknál a templomoknál, amelyek újjáépítése lehetetlen, mert olyan mértékben elpusztultak, a conscriptiot végző bizottság feljegyzi az elpusztult templom titulusát, amelyet még a hagyomány őriz. Ezt a titulust vagy örökli az új templom, vagy a szent oltárt, illetve kápolnát kap benne. Záró gondolatként e patrociniumok kérdését kívánjuk felvetni. A történettudományok kutatásában köztudott ezek jelentősége, de ennek ellenére elvétve találkozunk csupán olyan vizsgálatokkal, amelyek az ezekben rejlő minden 8 Györffy György: A tatárjárás pusztításainak nyomai helyneveinkben. Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának 10. évfordulójára. Túrkeve 1961. °Ez a megfigyelés kiegészíti Genthon: Magyarország Művészeti Emlékei I. Bpest 1959. 234. adatait és hozzá kívánjuk tenni, hogy a templom homlokzatán Szent György mellett az általa említett „szent nő" Antiochiai Szent Margitot ábrázolja, aki középkori patrónusa volt a templomnak. 10 Zala Megyei Levéltár TV/A. 1/d Conscriptiones Ecclesiarium 1750—1780.
