Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Dávid Katalin: Adatok Zala megye középkori művelődéstörténetéhez

lehetőséget fel is használnak a problémák tisztázásához. Tulajdonképpen még nem vállalkoztunk arra, hogy ezeket, mint a kutatás eszközét vizsgáljuk: milyen kérdések tisztázására, hogyan lehet őket alkalmazni? Milyen konvenciók rejtőznek bennük, amiknek felhasználását a kutatás egy kérdés bizonyítására általánosíthatja.

11 Egyetlen tulajdonságát említem a patrociniumoknak most, mint egyik nagyon lényegeset: állandóak, nem változtatják őket. Ez a középkorra érvényes. Ha a templom leég, vagy bármi olyan történik vele, hogy újraszentelése szükségessé válik, mindig a régi patrónus tiszteletére avatják fel.

12 Ezzel a bizonyosságával nagyszerűen érvényesül a tituluson keresztül a kontinuitás. A barokk időkben ez már nem ilyen szigorú sehol Európában, nálunk sem. Bizonyos szabályosság azonban így is kialakult. Pl. a régi Ker. Szt. János titulust nagyon sokszor az akkor divatossá váló Nep. Szt. János váltja fel, a Mária mennybemenetelét differenciáltabb Mária ünnepek — Gyertyaszentelő Boldogasszony, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Fogolykiváltó Boldogasszony, Havas Boldogasszony, Kisasszony, Immaculata stb. — vagy új plébánia alakulásakor, ha a középkoriból filia lesz, a plébánia átveszi a régi templom titulusát. Ezt látjuk pl. Kallósd—Kehida viszonylatában. Ismételjük azonban, hogy a középkorban nincs ez a patrocinium mozgás, bár divatos szentjei annak az időnek is vannak. A XIV. század az, ahol ez különösen érvényre jut. Soha annyi oltáralapítással nem találkozunk a középkorban, mint ebben a században. Patrociniumot nem változtatnak, hanem oltárokat, kápolnákat állítanak az akkor különösen tisztelt szentek: Hedvig, Erzsébet, Gellért, Dorottya, Gergely, Kristóf stb. tiszteletére. Az a tény, hogy a patrocinium állandó, több szempontból jelentős az Árpád-kori kutatásban. Ezek közül egyet ragadok ki, olyant, amely példa arra, hogy a patrocinium miként utalhat egy terület művelődéstörténeti tradícióira, gyökereire. A korai középkorban, amikor ez még missziós terület, Bizánc vagy a nyugati egyház kívánt itt pozíciót foglalni, e korai templomtitulusokból szinte bizonyosan lemérhető, hogy melyik kulturkör érkezett ide elsőként. A bizánci missziós templomok Keresztelő Szent János, illetve Szent Demeter tiszteletére voltak szentelve. Ide kapcsolódik a másik katonaszent, Szent György is, akinek legendája a keleti egyházban alakult ki és tisztelete is innen terjedt nyugatra. A tiszteletére szentelt korai templomok, ha nem is minden esetben 11

E munkát elsősorban saját magamtól kérem számon, hiszen tudomásom szerint jelenleg nekem van mennyiségileg a legnagyobb titulus gyűjteményem a magyar középkori és barokk anyagból és elég szép számú adatom van a legkorábbi bizánci és nyugati titulusok alakulásáról is. Most folyik e gyűjtés lyukkartonra dolgozása, hogy használhatósága ezzel megoldódjék. Már a titulusok mennyisége is lehetővé teszi a belőlük általánosítható jegyek megfogalmazását. 12 Nagyon ritka esetben változhat a titulus a középkorban is: pl. a templom teljes pusztulásakor, vagy ha új telepesek érkeznek a helységbe, akik magukkal hozzák otthoni patronusukat stb. De ilyen esetben is gyakori, hogy bár a templomnak új titulusa van, a régi búcsúnapot is megtartják.