Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Dávid Katalin: Adatok Zala megye középkori művelődéstörténetéhez
az Árpád-kori emlékek és települések pusztulása a tatárjárás és az azt időben rövidesen követő kunlázadás következménye volt, ez az, ami a románkori emlékeket szinte teljesen megsemmisítette. A XIV.—XVI. század építkezéseit, ha nem is ilyen mértékben, de a 150 éves török uralom pusztította. Tulajdonképpen két történelmi katasztrófa sújtotta az országnak azt a részét: az első egy — időben gyors — végigpusztítás, a második, a török idők jellemzője volt, hogy a XVI. századi harcokat a XVII. században egyfajta konszolidáció követte, amely a török állami szervezet ottani kialakulásával létrejött. Az 1596-os hadjárat után tulajdonképpen már nem állandó hadszíntér az a terület, hanem része a török államnak. Ennek következménye, hogy a hazai fejlődés egészét tekintve a kultúra évszázados kontinuitása ott megszakadt, kimaradt egy művelődéstörténeti korszak azon a területen és amikor 150 év után újra bekapcsolódik az ország vérkeringésébe: a gótikát egyenesen a barokk váltja fel. Ez egyfajta művelődéstörténeti sajátsága az Alföld alakulásának, ami azt jelenti, hogy ott nem permanenes pusztítás a 150 év, hanem vákuum a kultúra alakulásában. Zala megye emlékeinek sorsát vizsgálva, a pusztulás oka más jellegű, más történelmi körülmények között ment végbe. 7 A pusztulás itt döntően a török időkre esik, a XVI—XVII. század az, amely megsemmisíti művészeti emlékeit. Ebben az időben ez a megye, szemben az összehasonlításul kiválasztott Alfölddel, állandó harcok színhelye: részben végvárak sora húzódik itt, részben a törökök állandó betöréseinek kitett terület. Egy része ugyan török kézre kerül, de inkább hadszíntér, mint része a török vagy a magyar hatalomnak. Nagyon érdekes a kutatás szempontjából a terület lakosságának történeti emlékezetét figyelni. Zalában a népi emlékezet: mesékben, mondákban a török időket őrzi. Jellemző, hogy a legtöbb vár hely et —, amelyről pedig tudjuk, hogy jóval korábbi — mint török várat emlegetik. Ha a szántás csontokat vet fel — bármilyen régi legyen a temető — legtöbb esetben törökökkel kapcsolatos mondákat: kötnek hozzá: „itt temették el az elesett törököket", „itt siratta meg a török basa a lányát és kíséretét", „a törökök elől ide és ide dugták el a harangokat", „a törökök, vagy a törökök elől ide és ide ásták a kincseket", szinte minden faluban tudnak egy titkos alagútról, amely a törökök támadása elől biztosította a menekülést. A legtöbb régészetileg megfogható hely a nép körében valami módon a török időkhöz kötődik, ez az, amit őriz a nép emlékezete és aminek tudományosan hasznosítható eredményeit pregnánsan bizonyítja Zala megye Földrajzi Nevei-t tartalmazó kötet. A török pusztításnak a népi emlékezetben megmaradt adatai teszik lehetővé, hogy egy elpusztult település, templom, vár stb. helyét rögzíteni tudjuk. Ha az okleveles anyagot összevetjük a népi gyűjtésből összeállított földrajzi nevekkel, tapasztalhatjuk, hogy — ha torzított formában is — milyen mértékben megőrződtek a török időkben megsemmisült történelmi helyek. Győrffy György kitűnő tanulmányban vizsgálta meg 7 Ez azért lényeges, mert kutatása régészeti és művészettörténeti szempontból egyaránt más módszereket kíván meg és a magyar művészettörténet készülő színtézise szempontjából is más aspektusokból kell ezt a pusztulást figyelembe venni, mint az alföldit. Míg pl. az Alföld egy bizonyos időszakban halott a magyar művészet története szempontjából, addig ez a rész mindvégig része, csak elpusztult része művészettörténetünknek.
