Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról

met felhívni. Mint ahogyan arra sem, hogy a kifejezés alatt, mely szerint egy cölöplyukban „faanyag maradt", nem jelent szükségképpen gerendadarabokat, hanem esetleg csupán fakorhadékot (melynek bizonyítóereje pontosan annyi, mint egy facölöpé). A feltárt cölöphelyekben előforduló „töltelék" utólagos betöltéskénti kizárólagos értékelése (Tóth, 1973. 623; Szőke В., Zalavár 80) a közölt adatok önkényes értelmezése. A cölöplyukak problémájához tartozik az a körülmény is, hogy a cölöplyukakon belül a cölöphelyek kerek átmetszettél jelentkeztek, amit Szőke Béla a fa—kőkonstrukciós templom egyik ellenérveként kezel (Szőke В., Zalavár 80; „kifogásolt" 18—20 cm-es cölöpátmérőre lsd. a 40. jegyzetben mondottakat). Fel kell hívnom a figyelmet, hogy egy olyan favázas épület emelésénél, melynél a faoszlopokat a földben rögzítik, a szálfának csak a járószint feletti részét faragják négyszögletesre, (amennyiben különböző technikai megoldások azt szükségessé teszik) és a járószint alá, vagyis a faoszlop számára ásott gödörbe kerülő részt csak durván legallyazzák (pl. Erdélyben használt kifejezés szerint „borzasán hagyják"), éppen a kötés szilárdításának érdekében. Szőke tehát egy „felmenő konstrukcióra' érvényesít minden további nélkül egy eleve csak alapozásra vonatkozó jelenséget. A cölöplyukak kérdésénél még idézni lehet egy részletet Szőke Béla statikai vonatkozású elgondolásaiból: azt az elképzelést, hogy a feltárt cölöphelyek állványozás árbócfáinak és nem egy favázas épület faoszlopainak maradványai, Szőke szerint az is alátámasztja, hogy „az oszlopok nem tartottak komoly súlyt, mivel nem sülylyedtek mélyebbre a kiásott gödörnél" (Szőke В., i. m. 82). Az alátét kérdéséről már volt szó, most csak hangsúlyozom, hogy alátétet az árbócállványok alá is kell alkalmazni („hiánya" tehát nem bizonyítja az árbócfát, v. ö. Szőke В., i. m. 80.), amennyiben nem használnának, úgy azonos talajviszonyok mellett ugyanúgy mélyebbre süllyednének a számukra kiásott gödörnél, mint egy favázas épület faoszlopai, mivel az árbócállvány teherviselése nem kisebb a favázas épület vázszerkezetének teherviselésénél (az előbbi szél-, hó-, munkával járó anyagterhet visel, beleértve az építőanyagot, az állványzaton közlekedő, dolgozó embereket stb; — az utóbbi a szél-, és hóteher mellett a fedélszerkezet, illetve héjazat terhét viseli), vagyis Szőke idevonatkozó megállapításai a kérdésben való tájékozatlanságra vallanak. A planírozási („R") réteggel kapcsolatban az első, amit említeni kell, hogy Szőke Béla az „állványelmélet" dokumentálására felhasznál néhány általam közölt metszetrajzot, de olyan formában, hogy csak az „archimedesi pontot" jelentő „R" réteget emeli ki, így azt elvonatkoztatva a többi rétegtől és azok struktúrájától (Szőke В., Zalavár.l—5. ábra), sőt magát az ,,R" réteget is „továbbfejlesztve" közli egyik metszeten (i. m. 3. ábra, v. ö. Cs. Sós, 1969. 82. old. 24. ábra). De még ezek a profilik is dokumentálják, annyira a kőbazilika alapozása és az „R" réteg közötti viszonyt, hogy világossá váljék az a körülmény, mi szerint az „R" réteg keletkezésének időrendi kérdését a kőbazilika tényleges alapozási sajátosságaitól akár részben is elvonatkoztatva vizsgálni, a kérdés hamis megvilágításához vezet. (Ugyanez vonatkozik Tóth S. megállapításaira, melyeket Szőke Béla átvesz, v. ö. Tóth, 1973. 623., Szőke В., Zalavár 79). Megjegyzéseim a következők. 1. A kőbazilika kiugró alapozása aligha számítható szabályosan megépített lábazatnak, melynek a falfehér viselésében van szerepe (megjegyezhető, hogy az utóbbi főleg kőbazilika cölöpös alapozására hárult, v. ö. Cs. Sós, 1969. 71. old. 17. ábra, 77. old. 19. ábra, 79. old. 22. ábra, 82. old. 24. ábra, 85. old. 26. ábra, VII. t.l—3.). Ezt bizonyítják a külső falsíkból „kiugró alapozás" méretadatai, melyeket a metszetek is jól érzékeltetnek (Cs. Sós, 1969. fentebbi ábrák, a jelen kötetben Szőke В., Zalavár, 1—5. ábra) : átlagosan 6—10 cm ez a kiugrás, helyenként 16—20 cm (bazilika délnyugati sarka, a keleti fal egy szakasza, „baptiszterium") és vannak olyan falszakaszok, ahol a „kiugró alapozás" teljesen hiányzik. Ezek az adatok, összevetve a „kiugró alapozás" falazási technikájával (a külső sík teljes egyenetlenségét jól érzékeltetik, a feltárásokkor készült fényképfelvételek: Cs. Sós, 1969, VII. t 1—3; megjegyzés: а VII. t. 1—2. képen látható pillér a főfallal nem egyidőben készült, úgy az 1953. évi, mint az 1961—62. évi ásatási megfigyelések alapján) arra vallanak, hogy az alapozási árok alsó szakaszát legfeljebb kissé megfaragták, hogy a cölöpök leverése után a cölöpözésre rakott, szabálytalan, lapos homokköveket