Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról

érdemes megfontolni azokat a tulajdonjogi helyzeteket, melyekre Bogyay hívta fel a figyelmet a Szt. Adorján templommal kapcsolatban: a ,, ci vitas Priwinae" egyes területeinek birtokviszonyai különbözőek lehettek (Bogyay, 1955. 378. Dopsch kutatásai alapján). 35

Elsőnek az 1961. évi ásatás körülményeit kell pontosabban körvonalaznom: egy 1953-ban megkezdett és az ásató által be nem fejezhető ásatás folytatásáról van szó, tehát korántsem arról, hogy az 1953-ban előkerült „rétegek és cölöplyukak ellentmondásos értelmezése" az ásató részéről egy „revíziós ásatást" tett volna szükségessé, amint azt Szőke Béla beállítja (Szőke В., Zalavár 87.). Az 1953. évi ásatás során jelentkező legalsó törmelékrétegre (általam később „R" rétegként jelölve) vonatkozó megfigyelések Radnóti ásatási naplójában és kéziratos jelentésében vannak összesítve, a dokumentáció 1961—1962-ben még csak részben állt rendelkezésünkre. A teljes dokumentáció alapján világos, hogy Radnóti már az 1953. évi ásatás első periódusa után elvetette azt a lehetőséget, hogy a bazilika mellett jelentkező „oszlopos" épület Árpád-kori kolostorral lenne azonos. Ellenkezőleg: Radnóti arra a következtetésre jutott, hogy ez az „oszlopos épület" megelőzi a bazilika építését, a bazilikát az épület pusztulása, anyagának elplanírozása után építették (v. ö. Cs. Sós, 1969. 5.). Ez azt is jelenti, hogy a két ásatást (1953, 1961—1963) végző kutatók egymástól függetlenül tették ugyanazokat a megfigyeIséeket, jutottak azonos véleményre. Radnóti idevonatkozó megfigyeléseit idézem: „Az ásatások a bazilikától északra különböző korból származó emlékeket hoztak felszínre. A legalsó rétegben egy oszlopos épület nyomai maradtak meg, mely elrendezésében illeszkedik a bazilikához. Az oszlopok helyét, továbbá a falakat egy későbbi időben teljesen kitermelték, hogy onnan kő- és tégla anyagot nyerjenek, és ezt a területet elegyengették. A törmelékből majdnem kizárólag római téglaanyag került elő. A cserépanyag azonban már középkori és megfelel az időszámításunk után IX. századtól kezdődőleg folytatólagosan az egész Árpád-korban használatos kerámiának. ... Az eddigi megfigyelések szerint ezt az épületet akkor semmisítették meg, amikor a bazilikát építették. Az épület nyugati lezárása előkerült, északi és keleti határoló falai eddig ismeretlenek... A récéskúti ásatások olymódon nincsenek befejezve, egyelőre az oszlopos épület kiterjedését kutatjuk, melynek lehetséges, hogy egy felső középkori rétege van." (A zalavári-récéskúti ásatás eredménye. 1953. jún. 2.). Az épület „oszlophelyei" és az alsó törmelékréteg („R") közötti összefüggésekre vonatkozó megfigyelésekre az 1953. évi napló egy részletét idézem (a bazilika északi fala mellett nyitott „A" szelvény feltárása) : „Az A. blockban a következő mélyítés elérte a 130 cm-t. A talaj az utolsó 20 cm-ben vastag, fekete, tömött talaj, kevés tégla és kő szemcsével. Ebben a talajban kirajzolódott még élesebb, az előbb említett két kerek folt mellett Ny-ra velük egy irányban két kerek folt, átm.: 65—70 cm; távolságuk a középpontól mérve 200 cm. A foltokban bedőlt maiteres téglák és kövek. A blokk keleti falában egy V. hasonló folt, a belső sor irányában. Itt a metszetben megfigyelhető, hogy a foltok felülről a római téglában gazdag omladékig nyúlnak fel, tehát ehhez az építési periódusig. A bazilika fala mellett, ferdén a falhoz viszonyítva, egy egyenes falrész erősen ledöngölt nyoma van, mely a bejárat felé a bazilika fala alá fut." (1953. jún. 6. M NM. A: VI. 2.— a — RH 1.). A korábban idézett jelentés és az idézett naplórész az ásatási periódus második szakaszának (júl. 30—aug. 14.) megkezdése előtt készült. A második szakasz eredményei Radnótinak a periodizációra, illetve rétegekre vonatkozó megfigyeléseit nem módosították: 1. a feltárt sírok többje megelőzi az ..oszlopos épület" keletkezését; 2. Az „oszlopos épület" lezárását nem É-on, sem K-en nem lehetett megállapítani; 3. az „oszlopos épület" feltételezett északi lezáródásának keresésére nyitott felületek az épülettel összefüggésbe nem hozható, Árpád-kori, illetve középkori maradványokat hoztak felszínre; 4. a bazilika külső falsíkja mellet az omladékréteget széles körjáratok kialakítására használták fel (MNM A., jelzett mint fentebb). A naplóidézettel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy publikációmban annak egy részletét közöltem, de a kiemelt rész mellékmondata „értelemszerűvé" vált, mivel a fordító a mellette közölt jelentés-idézettel együtt fordította („erreichen die Flecken oben die an römischen Ziegeln reiche Schuttschicht, gehören also zu dieser Bauperiode": Cs. Sós 1969. 5.); a fordítás átnézése és a korrektúrák folya-