Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról

mán sajnos elkerülte figyelmemet, tehát itt kell helyesbíteném. Viszont: a német szöveg tőmondatát Szőke Béla részéről, amikor ugyanezt az idézetet ekként „viszszafordította" magyarra: „ezek a foltok a római téglában gazdag törmelékréteg fölé érnek!..." (Szőke В., Zalavár 77.). Ugyanitt kell megjegyeznem hogy Szőke Béla részéről önkényes állítás, hogy Radnóti a „foltokat" cölöplyukakként határozta meg (Szőke В., i. h.), ezt Radnóti egyszer sem említi ásatási naplójában, (és ezt a cölöphelyek újrafeltárása is bizonyította), ami teljesen logikus, hiszen a „foltok" átvágására 1953-ban nem került sor és éppen ezért beszél az ásató „oszlopok"ról, „oszlophelyekről", „oszlopos épület"-ről. Ezt az igen lényeges körülményt publikációimban világosan kihangsúlyoztam (Cs. Sós, 1969. 5.). Mikor 1961-ben ezeket az „oszlophelyeket" megtaláltuk és átvágtuk, derült ki, hogy olyan nagyméretű, megépített cölöplyukakról van szó, melyek a telettük húzódó omladékréteghez kötnek. Ezt az omladékréteget („R") 1961-ben mint feltöltést, „első nívónak" határoztuk meg. Egy fatemplomra olyan területen, mely évszázadokon keresztül volt szakrális épületek emelésének, átépítésének színhelye, legtöbb esetben csak a temetkezések rendszeréből lehet következtetni, vagyis lényegében egy nagyjából centrális, „sírmentes" hely jelentkezéséből. Ez egy általános ásatási megfigyelés a kérdéssel foglalkozó kutatók részéről (hivatkozás: Cs. Sós 1969. 74.). Egy ilyen „sírmentes" hely a récéskúti lelőhelyen a bazilika belső terében mutatkozott, azon sírokon belül, melyeket a fiatalabb periódushoz tartozó nagyméretű cölöplyukak vágtak át, pusztítottak el. Ezek a cölöplyukak a fa—kőkonstrukciós templomként rekonstruált épület cölöprendszerébe tartoznak. Ez utóbbiakon kívül a bazilika belső terében más rendszerhez vagy rendszerekhez tartozó, kisméretű cölöplyukak is előkerültek, bár pontos funkciójuk meghatározására nem lehet vállalkozni, de az is feltételezhető, hogy egy részük éppen a kisebb méretű fatemplommal van kapcsolatban. Megjegyezhető, hogy bizonyos esetekben egy többszörösen lepusztított területen a különböző periódusokba tartozó gödörmetszetek (így cölöplyukmetszetek is) nagyjából azonos szinten jelentkezhetnek, ez mindég a helyi rétegviszonyoktól, illetve terepviszonyoktól függ. Ez általános ásatási megfigyelés és nem kizáró kritérium egy korábbi fakonstrukció megállapításánál (v. ö. Szőke В., Zalavár 79). A településnyomok megkérdőjelezése Szőke Béla részéről (Zalavár, 63. jegyzet) alaptalan, idevonatkozó publikációs adataim világosak (Cs. Sós, 1969. 68—74). A rétegviszonyok önkényes értékelésén alapul Szőke megállapítása, mely szerint a bazilika alapfalai a telepet nem bolygatták meg. A kőbazilika környékén mindenütt megfigyelhető volt az a réteg („S—

С—T"), melyet úgy a kőbazilika építésekor, mint azt megelőzően (sírok, cölöphelyek), sőt a bazilika fennállásának idején többször megbolygattak, átvágtak és mely réteg a terület első középkori kultúrrétege. Az égéssel pusztult telep maradványait az „oszlophelyek" létesítése előtt elegyengették. Ezt a réteget, tehát lényegében a településréteget bolygatták meg az első sírok ásásakor is, mely sírokat viszont az „oszlophelyek" több ízben bolygatták (a rétegződés legvilágosabban a bazilika keleti falánál jelentkezett: Cs. Sós 1969. VIII. t. 1.). Megjegyezhető, hogy a réteg kevés római és őskori anyagot is tartalmazott, ez a 9. századi cserépanyaggal együtt a bazilika ú. n. „kiugró alapozásához" (v. ö. 49. jegyzet) viszonyítva nívóban úgy alatta, mint felette előfordult. A réteg datálásának alapjául szolgáló cserépanyag jellege valószínűsíti, hogy pusztulását korábbra helyezzük, mint a 9. század közepe (az összevetésre módot nyújt többezer 9—10. századi zalavári kerámiatöredék). A tipológiai alapokon történt datálást (a telep pusztulása a 9. század első évtizedei) kiegészíti a terület „története" a telep pusztulása után, mely nem csupán építkezési fázisokat jelent, hanem többrétegű templomkörüli temetők kialakulását is (a temetkezésekre v. ö. 50. jegyzet). A „Zalavár—Fenékpuszta típusú" palackok töredékeinek „antedatálásával" (v. ö. Szőke В., i. m. 84) kapcsolatban a típus problematika, mely kronológiai kérdéseket is érint ld. Cs. Sós, Frühmittelalterliche Keramik aus Ungern in römischer Tradition. „Rei Cretariae Romanae Fautorum", Acta 10. 1968. 36—50. V. ö. Cs. Sós, Über die Fragen des frühmittelalterlichen Kirchenbaues in Mosapurc-Zalavár. „Das östliche Mittel-Europa in Geschichte und Gegenwart". Wies-