Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról
ling) sarkantyúk, scramsaxok (egyéb leletek: ,,avar típusú" bronz csörgők, millefiori gyöngyök, stb., fürtös fülbevalók, kések), aminek alapján Fehér Géza ezt a „csoportot" (17 sír) frank-bajor katonaelemek temetőrészeként határozta meg. Nem vonva kétségbe Mosaburg frank kapcsolatait, vagy annak valószínűségét, hogy a frank vezetőréteg képviselve volt akár Mosaburgban, akár annak környékén (v. ö. jelen dolgozatomban adott történeti vázlatot), felhívtam a figyelmet arra, hogy a frank-bajor, Zalavárra beültetett katonaelemet a 9. századi „sírcsoporton" keresztül bizonyítani nem lehet: frank-bajor területen a „mellékletadás szokása" a 9. században már nincsen meg. Bevonva a vizsgálatba a frank birodalommal határos területek anyagát, úgy morva, mint délszláv területről vannak olyan analógiák, melyek a frank (karoling) sarkantyúk, scramasaxok rangjelző szerepére utalnak. Feltételezésem szerint egy helyi vezető réteg temetőrészéről van szó a feltehetőleg Kocel korára datálható temetőrészen belül. Ez a vezetőréteg a „Conversio" ismert adata alapján, mely szerint Pribina „övéivel" együtt menekült (c. 10., a kifejezés alatt nyilván a családtagokon kívül híveit, kíséretét is érteni kell), kapcsolatba hozható egy még Pribina idején Mosaburgba került réteggel, illetve származottaival (sírcsoport részben gyermekek, juvenilis korú egyének sírjaiból áll). Mindezt az embertani anyag vizsgálata annyiban támogatja, hogy Nemeskéri János közlése szerint a „csoport" koponyaagnyaga erős protoeuropid jellegével részben „elüt" a többitől, részben közeli párhuzamokat mutat a 9. századi moraviai morva anyaggal. (Megjegyezhető még, hogy egy 9. századi sírból (271) mongoloid koponyájú maradványok kerültek elő, egyik sarkantyús sír embertani anyaga pedig a „nagykoporsós" temetkezések anyagához illeszkedik.) Mindenesetre a temetkezések összképe rítusban, leletanyagban nem tér el attól, amit a szláv területek korban párhuzamos temetkezései mutatnak és mindez összhangban áll mindazzal, amit a Pribina és Kocel kori Mosaburgra vonatkozólag az írott forrásokból tudunk, továbbá nincsenek ellentmondásban a nyelvészeti kutatások eredményeivel sem. Éppen az utóbbi, tehát a nyelvészeti kutatások szempontjából is érdemes felfigyelni azokra a jelenségekre, melyek a 10. századi sírrétegeket jellemzik. A temetkezési terület folyamatos, 10. századi használata mellett az embertani vizsgálatok szerint (Nemeskéri János közlése) a népi kontinuitás is határozottan kimutatható. Nem lényegtelen ez a Szt. Adorján kultusz ápolásának, a reliquia megőrzésének már említett problematikája miatt sem; annak ellenére, hogy a 10. századi sírok egy részének ritusa a kereszténység bizonyos lazulására, sőt pogány szokások újjáéledésére utal., a régi templom körüli temető 10. századi „használata" a 9. századi kereszténység kontinuitására is vall. , A Vársziget 9—10. századi temetkezéseinek problematikája természetesen ugyanúgy lezáratlan, mint számos más kérdés. Ennek a lezáratlanságnak csak egyik oldalát jelenti az embertani anyag részletes feldolgozásának eddigi hiánya. A sziget déli részén eddig feltáratlanul maradt és az idők folyamán egyre pusztuló területeinek (9—10 éves kényszerű ásatási szünetek!) átkutatása sok kérdést megoldhat, ezen a területen a munka folytatása feltétlenül szükséges. De a korábban felvetett kérdéseket nem lehet függetleníteni az újabbaktól, melyeket az 1973 óta folyó leletmentés és hitelesítés vetett fel, eddig közel 100 sír feltárását is eredményezve. 32
