Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról
A már eddig többször is említett „Pribinaváros" kérdése régészeti irodalmunkban először a récéskúti bazilika feltárásával jelenik meg. A művészettörténeti problematika első feldolgozója, Dercsényi Dezső az alaprajzi sajátosságai alapján 9. századra datált (első periódus) kőbazilikát a „városban" (civitas) álló templomok egyikével, a Szt. Adorján templommal azonosította. 33 Annak feltételezése, hogy a „civitas" fogalom a központi jelentőségű vár környékének szigeteire vonatkozik, az adott földrajzi környezet jellegzetességein alapul. Ez lényeges szempont a „civitas^azonosítás" kérdésében, noha egy „akropolishoz" csatlakozó településrendszer, melyre már céloztam, ugyanekkor nem zárható ki. 3 ' 1 Radnóti Aladár 1946—1947-ben a bazilika feltárására, az átépítési periódusok tisztá?ására szorítkozott és 1953-ban, az ásatás folytatásakor tűzte ki célul az épület környékének átkutatását. Radnóti a munkát a bazilika északi fala mellett kezdte, a kapott eredményekből kiindulva nyitott további kutatófelületeket észak felé. A bazilika falának közelében feltárt nagyméretű „oszlopnyomok" alapján ugyanis azt tételezte fel, hogy egy olyan épület maradványaira talált, amely az északi falához csatlakozik. A feltételezett lezáródást azonban nem találta meg és a bazilika keleti falánál kijelölt kutatóárokban pedig nem ért el megfelelő szintet. Bár 1953-ban az „oszlopos épület" funkcióját és pontosabb térbeli viszonyát a kőbazilikához Radnóti nem tisztázta, de a két épület közötti perióduskülönbséget lényegileg megállapította, amint az egy 1962-ben a MNM Adattárába bekerült dokumentációs anyagból kiderült. Ez a periodizáció összhangban áll azokkal a megfigyelésekkel, melyeket az 1961. évi ásatás folyamán tettünk (az ásatást Barkóczi Lászlóval végeztük), amikor a Radnóti-féle ásatás folytatására a rendelkezésre álló dokumentáció töredékére támaszkodva sor került. Az 1961—1963-ban végzett feltárások tisztázták, hogy az „oszlophelyek" cölöplyukak és egy nagyméretű fa—kőkonstrukciós épülethez tartoznak (4. ábra, 1—2.), melynek építése megelőzte a kőbazilikáét és melynek anyagát előzőleg részben elplanírozták, („R" réteg), részben a bazilika építéséhez is felhasználták. A planírozási réteget a kőbazilika fennállásának (mint templom a 16. századig használatban van) bizonyos periódusaiban többször megbolygatták: sírok ásásával, illetve körjárat és lépcső kiképzésekor. 3 ' Kiindulva magából a kőbazilikából, a helyén állott fa—kőkonstrukciós épületet szintén templommal hoztam kapcsolatba. Továbbra is periodizációnál maradva: az 1953. évi és az újabb ásatási megfigyelések alapján a fa—kőkonstrukciós templomhoz tartozó nagyméretű cölöplyukak egy többrétegű temető sírjainak egy részét vágták át. Ilyen cölöplyukak a kőbazilika belső terében is jelentkeztek. Elsősorban a többrétegű temető sírjainak elhelyezkedése, egymáshoz és az „oszlophelyekhez való viszonya figyelmeztetett arra, hogy a temető bizonyos rétegének centruma egy fatemplom lehetett, mely a jelenlegi bazilika területére esett, de amely kisebb volt a bazilikánál, időben pedig a kőbazilikánál nagyobb fa— kőkonstrukciós templomot előzte meg. 36 Arra, hogy ez a fatemplom, illetve a körülötte csoportosuló sírok nem a terület első középkori kultúrrétegét jelentik, 1962-ben kaptunk adatokat. Ekkor kerültek elő azok a telepnyomok, melyek a fatemplom és az első sírréteg keletkezését előzték meg: cölöplyukak, égési maradványok, kút, tűzhely. Az égéssel elpusztult település maradványait
