Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról

ugyanezen a helyen állt. Feltételezhető, de nem megoldott, nem bizonyítható, mivel: 1) A 9. századi sírok terjedési irányát csak részben ismerjük, sőt nagyon kevés az, amit ismerünk eddig a 9. századi temetőből, (51 sír!); 2. Számolni kell azzal, hogy a Várszigeten a 9. században több templom is épült és a Mária templomot, amely a „Conversio" szerint a várban állott, a sziget más részén kell keresnünk.

28 Ennyi az, amit jelenleg az 1973-tól folyó feltárásokat is figyelembe véve mondani lehet. A vázolt és nyitott kérdések belső összefüggésben vannak a 9. századi erődítés és települések problematikájával. Bár 1954-ig sikerült egy kisebb, a sziget keleti szélét követő és kapuval megszakított 9. századi várfal-szakaszt tisztázni.

29 az 1973 óta elért eredmények mindjobban rávilágítanak a 9. századi erődítés-rendszer és egyben a sziget tagoltságának lehetőségeire. Így ma még részletesebben 9. századi telepmaradványokat sem értékelhetjük. Amit ezekről a telepmaradványokról el tudunk mondani, az csupán annyi, hogy eddig úgy a sziget déli, mint északi és délnyugati részén jelentkeztek, de az egyes csoportok közötti összefüggések még tisztázatlanok. Telep-, illetve háztípusokra egy területről vannak jelenleg konkrétabb adataink: 1963—66-ban a 11. századi ,,belső várfallal" részben átvágott soros rendezésre valló gödörház maradványok kerültek elő és csontfeldolgozó műhellyel kapcsolatban levő raktárlelet/

10 Mielőtt a részben a várszigeti telepekkel, részben a „szigetvilággal" kapcsolatos ú. n. „Pribina-város" problematikaját

:íi a Récéskút-szigeten feltárt objektumok bevonásával kibővíteném, röviden a Vársziget-i temető összképét szeretném vázolni. A Várszigeten 1951—1954-ben -— a külső várfalmetszeteket és az Árpádkori kápolna körüli temetőt leszámítva — 391 sír került elő, helyenként egy, helyenként több réteget alkotva. A temetkezések relatív és abszolút kronológiájának meghatározásához a fő támpontot két, közvetlenül a homokgödör keleti szélénél nyitott szelvény rétegviszonyai, illetve leletanyaga szolgáltatta (1. és 2. szelvények). Ezen a 10x5 m-es területen 80 sír került elő egymásra rétegződve: a legfelső réteget S-végű arany haj karika datálta a 11. század első felére (85. sír), a legalsó réteget fürtös típusú fülbevaló (75. sír) alapján a 9. század második felére, közelebbről valószínűleg a század utolsó harmadára lehet datálni, tekintetbe véve a moraviai és délszláv területről származó analógiák datálását és a helyi rétegviszonyokat. Ennek a legalsó rétegnek jellegzetessége, ami a stratigráfiát illeti, hogy a sírok a szűzföldet jelentő homokrétegbe ásva jelentkeztek és jelentkezési szintjük és a következő sírréteg között átlag 40 cm-es „sírmentes" réteg mutatkozott. A két szelvény tanulságai lényegében az egész feltárt területre érvényesek és kiegészítésként lehet megjegyezni, hogy a 9. és 11. századi rétegek közé eső sírok azok, melyeket egyrészt a fonatos konstrukciójú 9. századi várfalkapuval megszakított szakaszának égett maradványaiba ástak és melyeket a 11. századi „belső vár" alapozásánál átmetszettek. Az 1. és 2. szelvényekben a legalsó rétegbe tartozó sírok rítusára a koporsós temetkezés (ú. n. nagy koporsós sírok) jellemző. Ez viszont nem jellemző minden 9. századi sírra; az 51 ide datálható sír közül 19 volt koporsós temetkezés. A koporsó nélküli temetkezések egy része a feltárt terület északi, északkeleti részére koncentrálódik. Ennek a „csoportnak" jellegzetes leletanyaga a frank (karo-