Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról
került a feltett kérdésekre feleletet kapni és ugyanakkor a 9—10. századi rétegek alakulására is új megfigyeléseket tenni. 18 1968—1972 között, tehát 5 éven keresztül a Vársziget feltárása anyagi fedezet hiányában szünetelt. 1973-ban a munkát egy akkor szükségessé vált leletmentéssel kezdtük, melynek alapján jelenleg is dolgozunk a Vár-sziget legészakibb részén (1. аЪга). ю A fentebbi kutatástörténeti áttekintés elősegíti a Várszigeten elért eredmények „fejlődésének" nyomonkísérését. 20 Az erődítés kontinuitása régészetileg a 9—16/17. századra állapítható meg, (római-kori előzményekre eddig nincsen támpontunk). Először az Árpád-kori, illetve későközépkori helyzettel foglalkozva: míg az előbbi a sziget csaknem egész területét „befogta", 20a addig a korban legfiatalabb erődítés, vagyis lényegét tekintve a G. Turco által felmért vár a sziget déli részére esik; a kutatás jelenlegi eredményei alapján a 16—17. században a szigetnek csak egy kisebb, déli része volt erődítve. Miben áll annak a jelentősége, annak, hogy 1963—1967-ben sikerült a Turco-féle várat lokalizálni? A későközépkori vár elhelyezésével 21 megkaptuk a vár területén álló 16. századi templom helyét is, e templom ezek szerint a kőkitermelés, illetve homokbányászás áldozatául esett. (2. ábra). A Turco-féle rajzon ábrázolt templom alaprajzi sajátosságai, amint arra Entz Géza rámutatott, arra vallanak, hogy az egy Árpád-kori templom alapjain épült. Ez utóbbi a 11. századi ú. n. „belső vár" területére esik, melynek keleti és északi falszakaszait találtuk meg 1951—1954-ben. A „belső vár" teljes kiterjedésére az 1963-ban induló ásatási peródus hozott adatokat, párhuzamosan a Turco-vár lokalizálásával. A 85—75—65 m hosszú alapfalak a homokgöröt határolják, így ennek a trapezoid épületkomplexumnak „magja" nagy százalékban elpusztult (3. ábra). Összefoglalva: a 16. századi vár elhelyezésével és a 11. századi „belső vár" lehatárolásával, egyben a két periódus közötti kapcsolatok meghatározásával egy 11. századi templom helyét sikerült meghatározni, mely a „belső vár" területén állott. Az utóbbit Fehér Géza megerődített kolostorral (apátság) hozta kapcsolatba és újabb eredményeink e feltételezésnek nem mondanak ellent. Viszont a 11. századi templom és kolostor, továbbá a 11. századi temetkezés összefüggései ma még nem világosak, ami természetesen kihat a 9—10. századi rétegek értékelésére is. Ugyanis éppen az újabb eredmények is megerősítik azt a korábbi feltételezésemet, hogy az 1951—1954-ben, a homokgödör keleti szélének közelében előkerült 11. századi sírok nem egyazon 11. századi temetőhöz tartoznak. 22 Vizsgáljuk meg közelebbről a Vársziget 11. századi temetkezéseit. A „belső vár" nyugati lezáródásának végleges tisztázása bizonyította be, hogy a 11. századi sírok két csoportot alkotnak, ezeket a „belső vár" északi fala határolja el egymástól (3. ábra). A faltól északra eső sírok („északi csoport") és a Vársziget északi részén feltárt Árpád-kori kápolna, illetve temető között területi összefüggéseket nehéz feltételezni. E kápolna és temető keletkezésének körülményeit Fehér Géza az 1951—1953 (!) évi eredmények ismeretében (tehát akkor, amikor még csak a„déli sírcsoportot" ismerte), úgy magyarázta, hogy az apátság a helyi népesség temetkezését a vár északi részére irányította. A „belső vári" temetkezés teljes megszüntetésére azonban nem gondolt. Fehér Géza feltételezéseit összefoglalva: az apátság építésekor, Szent István korában, az itt