Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
NIZSALOVSZKY ENDRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR POLGÁRI MAGÁNJOG KIALAKULÁSA - VI. Az Országbírói Értekezlet és az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok
siti. 39 Ez a mostoha elbánás az Optk 757. és 758. §-ában nyilatkozik meg, amelyek mindkét nemű özvegy részére egy gyermekrész, de legfeljebb l /í rész haszonélvezetet nyújtják, gyermek hiányában pedig — ha van más törvényes örökös (az örökhagyó felmenői és oldalrokonai sorából) — V4 rész tulajdonát. 40 Tóth Lőrinc ezzel szemben éppen azt tartja elviselhetetlennek, hogy a félárva után a túlélő szülő az Optk 737. §-a szerint egymaga örököl a korábban elhalt szülő, rokonainak kizárásával, esetleg ősi magyar birtokot juttatva a magyar birtokos családba benősülő osztrák katonatisztnek. 40 És itt ugrik elő világosan a teljesen és tökéletesen eltörölni rendelt ősiség után maradt mély hiányérzet. Deáknak állásfoglalása vezetett az ági öröklésnek az ITSZ La./ anyagi része 9., 10. és 11. §-ában szabályozott intézményére, amely Teleszki István öröklési jogi javaslatával szemben, amelyet a törvénnyé válás küszöbén ejtett el Szilágyi Dezső igazságügyminiszter, olyan tekintélyes és eredményes megvédőre talált mint Gosschmid Béni. Magam többször és igen határozottan foglaltam állást azzal a nézettel szemben, amely az ági öröklésben a feudális jellegű ősiség kiirtásnál egyebet nem érdemlő csökkevényét látja. Nézetem szerint ez az intézmény logikus, sőt okos korrektívuma Deáknak az Optk. 757. és 758. §-a elleni kifogását az ellenkező végletbe lendüléssel elhárító megoldással szemben, amely leszármazó nemlétében a túlélő házastársat az örökhagyó felmenő és oldalági rokonainak kizárásával egyedüli törvényes örökösül hívja meg. 41 Az Obért. résztvevői — köztük maga Deák is — sokkal kevesebb figyelmet szenteltek a többi kérdéseknek. Sajnos, a házassági vagyonjog körében a rendi különbségeket is érintetlenül hagyta az ITSZ 13. §-a 43 , amit abban a formában fejezett ki, hogy a házasság alatti közszerzeményekre nézve a korábbi magyar törvények határozatai változást nem szenvednek. E kérdésben rendelkezni az ITSZ 1. §-ának generális klauzulája mellett, amely a polgári anyagi magántörvényeket általánosságban visszaállította, éppen csak azért volt szükség, mert a rendi különbségek generális megszüntetése folytán a szóbanlévő megkülönböztetés fennmaradása tekintetében két39 Horváth Boldizsár utóbb az 1848: XV. tv. 1. §-át már úgy idézi, mintha az nem polgári törvénykönyv, hanem új öröklési törvényjavaslat előterjesztéséről szólt volna. (Ráth: 1881. II. 237. p.) És ez sokkal inkább minősíthető a közhangulat tükröződésének, mint egyszerű elszólásnak. 40 Az Optk. Deák által kifogásolt (Ráth: II. 280. p.) megoldását csak az 1914. évi résznovella korrigálta. 41 Ráth: 1881. II. 212. p. 42 Álláspontomat már az „öröklési jogi gondolatok — de lege ferenda" c. cikkemben (Magyar Jog 1956. III. évf. 273. p.) kifejtettem és Frank tanulmányomban foglaltam össze részletesebben (204—206. lt.). Egyik fő tárgya volt ez a kérdés annak a referátumnak is, amelyet az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottsága elé vitaindítóként 1975. május 26-án terjesztettem. — Deák ama kijelentésének, hogy az örökösödésben bizonyos nemét az ősiségnek fenntartani kívánja, csak magyarázó jelentőséget tulajdonítok és nem tartom a „csökevény"-szemlélet mellett felhozható érvnek. 43 A nemes asszony külön öröklését a 15. § tartotta fenn.
