Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

NIZSALOVSZKY ENDRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR POLGÁRI MAGÁNJOG KIALAKULÁSA - VII. Epilógus

ségeket lehetett volna támasztani. Nem jutott kifejezésre az sem, hogy a házassági életközösség alatti szerzemény jogi sorsa tekintetében tovább érvényesülő megkülönböztetés most már nem a rendi különbségekhez, hanem a különböző osztályok életformájának különbözőségéhez kapcsolódik.

44 így maradt — egy évszázadra szóló szükségmegoldással —teljesítetlenül a szocializmus építésének útjára lépésig egy olyan megoldás, amelynek feudális csökevényi minőségét alig lehetne elvitatni. Deák akkor, amikor a 40-es évek kereskedelmi törvényeinek helyét új — intenzív német hatás alatt álló — törvények foglalták el, már nem volt az aktív törvényhozók sorában. Az Obért-en való szereplésének méltatásával zárhatjuk is a polgári magánjogi törvényhozóról szóló szerény megemlékezésünket.

45 VII. Epilógus Az 1848. XV.tv.-ben foglalt ígéret teljesítésének a szocializmus építés korszakára maradása oly probléma, amelynek vitatása során sem pozitív, sem negatív irányban nem lehet Deáknak azon túlmenő szerepet tulajdonítani, hogy a polgári rendre áttérés kodifikációs útjának választását magáévá tette, nemcsak a szöveg megállapítása során, hanem azzal a concludens factummal is, hogy a rendelkezés ismeretében elfoglalta az igazságügyminiszteri széket. Nem kell bizonyítani, hogy a vállalt kötelezettség teljesítésében vis major akadályozta meg, aminek csak egy eleme volt Szalay László diplomáciai megbízatással külföldre küldése. Az ITSZ szükségmegoldásával nagymértékben növekedett a plauzibilitásában Tóth Lőrinc értekezleti nyilatkozata: „Mit a változott korszellem követel, azt lassanként, léptenként kell életbeléptetni, de csak a legnagyobb óvatossággal mint azt a bölcs Anglia teszi, s nem mint Austria tette, mely egy csapással ránk octryalt olyat, mi ezredéves institutionkkal a nemzet geniusával ellenkezik.

46 A magánjogi kodifikáció elmaradásának magyarázatát széleskörű irodalom kereste, amely különösképpen akkor gyarapodott sok állásfoglalással, amikor a törvénykönyv megalkotására és hatálybaléptetésére végül mégis sor 44 E felé a szemlélet felé irányuló tendenciát kívántam a bírói gyakorlat felszabadulás előtti eredményeiből kielemezni. Nizsalovszky Endre: Magyar Családi Jog. 1949. — 178. és köv. pp. 45 Eörsi általában találóan, de személy szerint Deák Ferenc irányában túl szigorúan ítél, amikor az ITSZ-t így jellemzi: „Az egybegyűlt nemesi gondolkozású nagybirtokvédő urak felhasználták az ossztrákgyűlöletet, arra, hogy a Magyarországra kényszerített ABGB kiiktatása után hazafias érvekkel inkább Frank Ignáchoz forduljanak, semmint Kossuth Lajoshoz, ne 1848-hoz, de 1848 elé térjenek vissza. A véglegessé vált Ideiglenes Törvénykezési Szabályokban igyekeztek, amit lehetett átmenteni a feudális állapotokból, ha kellett burzsoá terminológiába burkoltan." (Eörsi: 1975. (74) 158. 1.) — Ha nem akarjuk Deákot képmutatással vádolni megnyilatkozásai eléggé bizonyítják az osztrákgyűlölet irányító elvként követésének megtagadását éppen úgy, mint a tiltakozást az 1848 előttre visszatérés ellen. 4(5 Ráth: 1881. II. 220. 1.