Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

DR. TAKÁCS IMRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR KÖZJOG - III.Deák közjogi nézetei és szerepe - A felelős minisztérium

elkerülhetetlenül szükséges, hogy a törvényhozó test a végrehajtó hatalomtól teljesen független legyen." A rendi alkotmány szerint is a törvényhordozó hatalom a nemzetet és a királyt közösen illeti, a tanácskozások szabadsága alkotmányos jog. A végrehajtó hatalom visszaélései, a sérelmek az országgyűlésen orvosoltassanak. Kijelenti: ,,... a végrehajtó hatalomnak olyan jogát, melynél fogva az orsz. gyűlését dorgálhassa, a nemzet méltóságának sérelme nélkül el nem ismerhetem."

47 Továbbá: „...a kormánynak helybenhagyását vagy helyben nem hagyását olyan zsinórmértéknek, mellyel ellenkező véleményét a követ valamely tettről nyilván ki nem mondhassa, soha el nem ismerem."

48 Kifejti a végrehajtó hatalom felelősségét, beszámoltatásának a lehetőségét is. Álláspontja szerint az adók megajánlása egyben a végrehajtó hatalom számadási kötelezettségét is magába foglalja.

49 A törvényhozás tagjainak függetlenségét célozza az az álláspontja, amelya követek kormány-hivatal vállalását kívánja kizárni. A polgári parlamentarizmusra jellemző képviselői összeférhetetlenség előleges megfogalmazása ez Deák szavaival: ,,... az országos küldöttségek azon tagját, aki a kormány kinevezésétől függő hivatalt vállal, országos deputatusnak többé el nem ismerem .. ."

50 A mentelmi jog érvényesüléséért több eset kapcsán is felszólal, kifejezve, hogy az országgyűlés még a bírói eljárást is felülvizsgálhatja, mert a zaklatás ezen az úton is megvalósulhat.

51 A kormány túlkapásai valósággal rákényszerítették az ellenzéket, hogy egyre jobban kifejtse a törvényhozó hatalomra vonatkozó polgári alkotmányossági eszméket. így 1848-ra már kimunkált elvek álltak rendelkezésre, amelyek hátteréből elemi erővel tört elő a népszuverenitás forradalmi eszméje. Deák a törvényhozás két háza viszonyában az alsó táblának nemcsak kezdeményezési jogot vindikál, hanem a felső tábla gáncsoskodása elleni biztosítékot is: ,.. . . az oly esetekben, midőn a két tábla között háromszori üzenetváltásra sem történhetnék meg az egyesség, a fölírást a KK. és RR. táblája külön is tegye meg" — jelenti ki már 1833-ban.

52 A király és az alsótábla viszonyáról pedig ismételten kifejti, hogy a király a törvényhozást nem dorgálhatja, a tanácskozás rendjére a tábla maga ügyel. Deák vívja ki az alsó tábla azon jogát, hogy a sérelmi bizottság tagjait az elnöki kinevezés helyett maga a tábla választja. A vitában az elnök jogkörét a testület jogaiból származtatja, amikor kijelenti: „Az elnöknek nem lehetnek más jussai, mint amelyeket azon testület nevében, melynek elnöke, 47 U. o. I. 39. p. 40 U. o. I. 138—139. pp. 49 U. o. I. 199. p. 50 U. o. I. 213. p. 51 Felszólalása a Tarnóczy ügyben. 1832. Orszgy. jegyzőkönyv VI. kötet 16. p. 52 Deák beszédei I. 43. p. Deák az alsó tábla kezdeményezési jogát akarja biztosítani, nem megy el olyan messzire, mint Kölcsey, aki az országgyűlés egységéből kiindulva a többséget a 700 000 nemest képviselő alsó táblánál mutatja ld az 500 főrenddel szemben (Országgyűlési napló 1832—3. Bp. 1874. 196—204. pp,)