Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
DR. TAKÁCS IMRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR KÖZJOG - III.Deák közjogi nézetei és szerepe - A polgári tulajdonviszonyok törvényi szabályozása
alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja ..." — így szól az 1868. 44. tc. preambuluma. A törvény a nyelvhasználat, a választójog és az iskolaügy terén liberális, de maga Deák ismerte el, hogy az elsőfokú bíróság előtt a nemzetiségi nyelven folyó pervitelt nem merte kockáztatni, mert leszavazták volna. 38 A választójog "kérdése 1843-ig nem kerül napirendre, de a képviselettel összefüggésben már korábban számtalanszor elhangzik a politikai jogok kiterjesztésének szükségessége. „Századunkban nem szűkebbre szorítani, hanem inkább szélesíteni kell a képviselői rendszernek alapjait, mert csak ott erős a polgári szabadság, hol minden polgár védi azt mint öntulajdonát." — írja követ jelentésében Deák. 39 Ezzel összefüggésben igen nagy fontosságúnak tekinti a közművelődés állapotát, mert a politikai jogok gyakorlásához nélkülözhetetlennek tartja a közművelődési szint emelését.'' 0 Miután erre nézve országos szinen kevés lehetőséget lát az előrehaladásra, a vármegyék áldozatkészségére hivatkozik és személyesen vállalja a Zala megyei törvényhatóságban a közművelődésért dolgozó bizottság munkáját. 41 A polgári tulajdonviszonyok törvényi szabályozása A polgári átalakulás útjának megnyitása mindenekelőtt a jobbágykérdés megoldását követelte, de nem ez volt az egyetlen feladat. A reform-országgyűlések napirendjén szerepelt a kapitalista gazdaság kiépítésének egész programja, a kereskedelem, a közlekedés fejlesztése, az ország gyarmati helyzetének megszüntetése. Széchenyi a törvényhozástól némileg visszahúzódva társadalmi akciókkal, gazdasági vállalkozások szervezésével mozdította elő az iparosítás, a közlekedés fejlesztését. Kossuth Lajos pedig az általa irányított liberális sajtó útján egyre szélesebb köröket nyert meg gazdasági eszméi számára. Deák az ellenzék több képviselőjével együtt azokat a jogi eszközöket kereste, amelyek segíthették az ország gazdasági fellendülését. Az országgyűlésben a kereskedelemről (1840: 16. és 18. tc.) folyó vitában felszólalt a törvényi kötöttségek ellen, rámutatott arra, hogy a kereskedés szabadságát a túlzott törvényi szabályozás megöli. A kereskedelem fellendülését várta a váltótörvénytől is (1840:15.tc), amelynek megalkotásában aktívan résztvett és amelyet követi jelentésében részletesen ismertetett. 42 Az út-, vasút- és csatornaépítés előmozdítása végett Deák támogatja a kisajátítás elvét, a polgári felfogásnak megfelelően kártalanítás ellenében. Újszerű azonban a vasutak meghatározott idő eltelte után állami tulajdonba 38 Magyar állam- és jogtörténet. Tankönyvkiadó, Bp. 1975. 403. p. 39 Deák: beszédei I. 259. p. 40 Az alsó tábla törvényt kívánt alkotni a közoktatásról, de a királyi leirat 1836. április 29-én ezt elutasította. Erre válaszul fogalmazott úgy a tábla, hogy a népművelés ügye nem felségjog, hanem országgyűlési jog. 41 Ferenczi I. 254. p. 42 Deák beszédei I. 128., 437. pp.
