Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

DR. TAKÁCS IMRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR KÖZJOG - III.Deák közjogi nézetei és szerepe - A jogegyenlőség elve

hogy amikor szabadságról szól, a nemesi szabadság alkotmányos biztosítékait sorolja fel, de a tulajdonszerzés szabadsága és a törvény előtti egyenlőség ügyében már kezdetben is hivatkozik a természetjogra. A polgári egyenlőség eszméje a feudális jog mély átalakítását kívánná, akár a közteherviselés, akár a törvény előtti egyenlőség követelménye, vagy a vallásszabadság, a sajtószabadság és a szólásszabadság kerül napirendre. Az egyenlőség elve mindenekelőtt a tulajdonszerzés szabadságának biztosítását veti fel. Az ellenzék ennek megfelelően a jobbágyok birtokképességét a reform-munkálatok központi kérdéseként kezeli. Deák a jobbágyok birtokképességéről tartott felszólalásában mondta: „...a birhatási juss minden embernek vele született, sérthetetlen természeti jussa." ,,... a polgári társaság azért állott össze, hogy minden egyes embernek személy s vagyonbeli bátorsága biztosittassék, ezen czélnak sértése nélkül a társaság legnagyobb részétől még a birhatási jusst is megtagadni csakugyan nem lehet." A feudális kötöttségek megszüntetését a polgári tulajdon elismerésében látja, ami függetlenséget, szabadságot biztosít a polgároknak. „Ezen törvényes függetlenség nélkül nincs valóságos polgári szabadság.. ,"

26 A jobbágy-kérdésben nyilvánított nézetei már megmutatják Deák taktikáját: az elérhető legkisebb eredményt is elfogadja, de az engedményt felhasználja a továbblépéshez. A jobbágyok személyi és vagyonbiztonságáról elhangzott felszólalását tekinthetjük a diétán elhangzott szűzbeszédének, amelyben a természetjogra hivatkozva érvel a jobbágyok perképessége mellett. „Nem úgy kérem én ezt, mint kegyelmet vagy ajándékot, hanem úgy sürgetem, mint igazságot, melyet az emberiség jussainak sértése nélkül meg sem lehet tagadni; nem új engedményeket kívánok én, hanem azon jusst, mely a természet törvénye szerint jobbágyainkat is illeti... kívánom nyolc százados constituciónk nyolc százados igazságtalanságát enyhíteni."

27 Világosan megfogalmazza, hogy a jobbágynak „illendő és mérsékletes szabadságáról" gondoskodni kell. A birtokképességről folyó vitában újból természetjogi hivatkozással él és a szokásjoggal szembeveti a társadalmi változásokat: „kinek folyik legtöbb vére Magyarország védelméért? Kinek vállain fekszik a közterhek legsúlyosabb része? Bizonyosan azon 8 millió embernek, ki még fekvő tulajdont sem bírhatván csak lakosa inkább a hazának, mint polgárja."

28 Az alsótábla javaslatainak többsége a „hosszú" országgyűlésen a főrendek ellenállásán megtört. Amit a főrendek továbbengedtek, azt kilenc hónapos hallgatás után az udvar tagadta meg. Az úriszék megszüntetése helyett az 1836: 10. tc. csupán a saját jobbágyával szemben eljáró földesurat zárja ki a bíróságból. A 13. tc. elismeri a nem nemesek perképességét. Nem fogadták el az örökváltságot, az ősiség eltörlését. Annak ellenére, hogy a jobbágykérdésben csekély volt a haladás, már az 1832—36. évi országgyűlés kiszélesítette a ellenzék befolyását, a közvélemény előtt leleplezte a konzervatívokat és feltárta az udvar kettős játékát. Bécs ugyanis a jobbágyok elégedetlenségét az alkotmányra hivatkozó nemesség ellen szerette volna felhasználni. Az el26 Deák beszédei I. 29—30. pp. 27 Uo.: I. 15—16. pp. 28 Uo.: I. 30. p.