Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
DR. TAKÁCS IMRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR KÖZJOG - III.Deák közjogi nézetei és szerepe - A jogegyenlőség elve
nyos helyzetére nézve haladó elveket vall: követeli a polgári tulajdon elismerését, a közteherviselést, a földesúri bíráskodás korlátozását. Mindezek megvalósítását törvényhozási úton is lehetségesnek tartja és éppen ezért szólal fel az alkotmányos jogok kiterjesztése érdekében. A reform-országgyűlések figyelmének középpontjában a feudális kötöttségek lebontása, a polgári átalakulás feladatai álltak. Az országgyűlési ellenzék azonban nem tűzhette napirendre a maga elképzelései szerint a polgári társadalom megteremtésének kérdéseit. A munkálatok az 1791. évi 67. tc. értelmében 9 tárgyban folytak, amelyek átdolgozására az 1827. évi 8. tc. alapján küldtek ki országos bizottságot. E munkálatok szerepeltek a megyei közgyűléseken és ezekre nézve kaptak a követek utasításokat. A királyi leirat 1832-ben megváltoztatta a sorrendet és már ezzel alkotmányjogi vitákat kavart, mégis az országgyűlésre jellemző, hogy a korábbi egyoldalú sérelmi politikát felváltja a reformok módszeres kidolgozása. Az ellenzék hangsúlyozza az ország alkotmányos függetlenségét és szabadságát, de a szabadság egy részét már polgári értelemben magyarázza és nem mond le arról, hogy keresse a törvények megváltoztatásának módozatait. Az ellenzék fellépett a polgári törvénykönyv megteremtéséért, a jobbágyi birtokképesség törvényi elismeréséért, a földesúri tartozások megváltásának lehetőségéért, az ősiség megszüntetéséért és a szabad kereskedelem elvéért. A nemesség adóztatása terén első lépésként a nemes által vásárolt jobbágytelek utáni adózás szerepelt a követelések között. Deák felszólalásai, miután a feudális jogrend törvényeinek megváltoztatását kívánta, gyakran természetjogi hivatkozásra épülnek fel, nem ritkán szenvedélyesek és az alsó táblán mély benyomást keltenek. Deák politikai meggyőződését és jogászi felkészültségét az 1843. évi büntetőtörvény kidolgozásában ragyogóan gyümölcsöztette. A kodifikációs munkálatokat sikeresen felhasználta a liberális ellenzék közjogi programjának közvetett elfogadtatására az alsó táblán. 25 A jogegyenlőség elve A jogegyenlőség látszólag egyszerű követelménye valóságos forradalmi programot jelentett a rendi Magyarországon. E követelés érintette a feudális tulajdonviszonyokat, a nemesi bíráskodást és a képviseletet. Az antifeudális erők újabb és újabb kezdeményezésére volt szükség egy-egy részeredmény kivívásához. Csak fokozatosan jutottak előbbre a jobbágyság jogainak megadásában, amit az is magyaráz, hogy az ellenzék sem volt egységes, még az alapvető elvek sem voltak tisztázottak. Kezdetben a rendi kiváltságok védelme jegyében követelik a szabadságjogokat, elsősorban a személyes szabadság védelmét és a szólásszabadságot. A törvény előtti egyenlőség kimondásához a rendi alkotmány nem nyújt hivatkozási alapot. Deák beszédei jól tükrözik, 25 Sarlós Béla „Deák és Vukovics" c. munkájában részletesen elemzi a büntetőjogi javaslatok közjogi hátterét. Aligha túloz, amikor Deák javaslatait forradalmi jelentőségűnek minősíti.
