Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

NIZSALOVSZKY ENDRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR POLGÁRI MAGÁNJOG KIALAKULÁSA - III. Az 1848-as jogalkotás magánjogi következményei

ségre alapított igények elévülhetetlenségének feloldását.

13 De nem lehetett szó nemcsak a régibe beolvadásról, hanem jus specialeként amellé lépésről sem, ami az 1840. évi törvények révén csak ideig-óráig fenntartható helyzet volt. Hiszen éppen az omlott össze, ami „mellett" a polgári (kereskedelmi) jog a symbiozist folytathatta volna. A törvényalkotás forró szakaszán került tehát válaszútra a magyar jogalkotás. Ha meggondoljuk, hogy a francia forradalom kitörése után 15 év kellett ahhoz, hogy a polgári rend joga Napóleon törvénykönyvében meg jelenhessék, nem lehet meglepő, hogy az 1848. évi XV. tc. csak elvileg deklarálta az ősiség megszüntetését és ezzel egyenesen szembeállította azt a teljes és tökéletes eltörlést, amely a polgári törvénykönyv megvalósításával fog bekövetkezni. Ennek a törvénykönyvnek a javaslatát a törvény utasításának megfelelően a minisztériumnak kellett volna kidolgoznia és a legközelebbi országgyűlés elé terjeszteni. Az 1848. évi XV. tc. szűkszavúsága sok félreértésnek és félremagyarázásnak lett a forrása mind a felszabadulás előtti, mind az azutáni irodalomban. Mégis azt kell mondanunk, hogy az országgyűlés forradalmi lázában elhirtelenkedett, részletezettebb törvény sokkal több bonyodalmat okozott volna. Deák Ferencet betegsége megakadályozta abban, hogy az 1847. szeptember 17-re összehívott országgyűlésen Zala megye követeként megjelenjék. Egyhangú megválasztását nem fogadta el és bizonyos ismert bonyodalmak után 1848. március 20-án, tehát az őt jellemző lelkiismeretességgel két nappal megelőzve a követté választása formális megújítását, érkezett Pozsonyba, hogy a korszakalkotó jelentőségű országgyűlésen részt vegyen, miután megfelelő tájékozódás végett Pestet is megjárta.

14 Ekkorra a polgári átalakulás legfontosabb, főleg alkotmányjogi kérdései már el voltak döntve. Már pedig lázas állapotban, nem azzal az alapossággal és megfontoltsággal, hogy velük Deák mindenben egyetérthetett volna. Ezek a befejezett tények — köztük különösen a ki javíthatóság stádiumán már túllépett úrbéri törvény (1848 :IX.tc.) — játszhattak szerepet abban, ha az első független magyar felelős minisztériumban az igazságügyi tárca elvállalásához valóban Batthyány Lajos rábeszélésére volt szükség, amit ezt egyes források állítják. Azt inkább meg lehet állapítani, hogy az úrbéri törvény elhamarkodottságáról alkotott véleményét megismerve, a konzervatívok kísérletet tettek Deák Ferencnek a szöveg elleni fellépésre bírására. Ez a fellépés a törvény részbeni módosítására, lényegileg a tárgyalás korábbi stádiumában visszavonásának kezdeményezésére irányult volna. Erre azonban Deák egyáltalán nem volt hajlandó. Az úrbériség ügyében létrejött határozat országszerte annyiig Frank Ignác: Ősiség és elévülés. (1848. szept.) — V. ö. Nizsalovszky: Frank, 1974. 201. p. 14 Az országgyűlésen Deák természetesen csak a követté megválasztása formaságainak lebonyolítása után, március 22-én jelenhetett meg. — Ferenczi, 1904. II. k. 71. és köv. 11., Varga: 1971. 181. 1. V. ö. a Degré Alajos által a Zalai Tükör I. kötet 110. és köv. lapjain közölt Zala megyei közgyűlési jegyzőkönyvet.