Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

NIZSALOVSZKY ENDRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR POLGÁRI MAGÁNJOG KIALAKULÁSA - III. Az 1848-as jogalkotás magánjogi következményei

ra ismert volt már, hogy a módosítása — különösen annak időbeli eltolódást is magával vonása —• nagyon rossz hatást váltott volna ki.

15 Deáknak az országgyűlésen megjelenésekor az ősiség tekintetében való döntés még nyitva állt. Somsich Pál javaslata a földbirtokokat az „úti possidetis" elve szerint a fennálló birtoklás alapján kívánta felszabadítani. A földbirtokok jelentős része azonban adósságok fejében elzálogosítva, ún. zálogbirtokként a hitelezők kezén volt. A javaslat a zálogbirtokok visszaváltására igen szűk körben, rövid határidővel hagyott volna nyitva lehetőséget. Ennek a részletkérdésnek az igen veszélyes szabályozása mellett egyéb vonatkozásokban a javaslat rendkívül hézagos volt. Deák a javaslat ellen érdemleges kifogásai mellett azzal is érvelt, hogy mivel az úrbéri üggyel szemben itt sürgősség nincsen és ezért be lehet érni az ősiség eltörlésének elvi kimondásával, a kinevezendő kormányt kell kötelezni az ősiség megszűnésének minden konzekvenciáját levonó polgári törvénykönyv javaslatának előterjesztésével. A törvény Deák álláspontját fejezi ki, az azonban, hogy ezzel magának az ősiségnek a szabályait nem kellett a maguk egészében hatályon kívül helyezettnek tekinteni, a rövid törvény egy további rendelkezéséből tűnik ki. A 2. § mindazon perek folyamatát, melyek az ősiségi viszonyokból vették eredetüket és még végítélettel befejezve nincsenek, felfüggesztette. A moratórium hatálya alól azonban kivette az 1836. évi XIV. tc. eseteit, vagyis azokat az eljárásokat, amelyek a bizonyos körön belüli vérek között ún. világos öröklés esetében végrehajtandó osztályt tárgyazzák.

16 A zálogvisszaváltás Deák által aggodalommal kísért kérdését különösen a visszaváltásra irányuló keresetek határidejét, ül. elévülését az 1852. november 29-i ősiségi nyílt parancs rendelkezései (22., 23. §) oldották meg, amelyek hatályát az ITSZ 20. §-a továbbra is fenntartotta. Deák az Obért.-en megcáfolta egyes felszólalóknak azt a megállapítását, hogy a moratórium alól tett kivétel folytán egyik lényeges területen — nevezetesen az öröklési osztály körében — az ősiség zavartalanul alkalmazásban maradt volna. Ami azokat a pereket illeti, amelyek nem az ősiségi viszonyokból eredtek, a törvény nem is érintette, annál kevésbé vetette moratórium alá. Ez azt jelezte, hogy a beígért polgári törvénykönyv a régi joggal szemben nem fog olyan lényeges változásokat hozni, hogy az igazságon nagyobb sérelmet a polgári eszmék érvényesülése szempontjából pedig feltűnő anakronizmust jelentVarga: 1971. 181. 1. Persze Deák annál inkább idegenkedhetett a módosítás kezdeményezésétől, minél inkább állott a véleménye szerinti megoldás közelebb a konzervatívok megoldásához, mint az elfogadott szöveg. Az ősiség eltörlésének kérdését a március 23-i kerületi ülés tárgyalta. A javaslat Deák felszólalása után elfogadott szövegét a kerületi ülés jegyzője: Szentkirályi Móricz megfogalmazásában fogadta el. Az alsó tábla még ugyanazon a napon tartott ülésében fogadta azt el, a főrendi táblán pedig március 29-én történt a tárgyalása és elfogadása. Március 30-án a törvényjavaslatot királyi megerősítésre terjesztette fel az országgyűlés. A jóváhagyó királyi kézirat április 3-i kelettel érkezett vissza az országgyűléshez. A jóváhagyó királyi kézirat április 3-i kelettel érkezett vissza az országgyűléshez. — Párniczky: 1942. 457—460. II. Ferenczi: II. 1904. 79. 1., Mádl: 1960. 50. 1.