Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

NIZSALOVSZKY ENDRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR POLGÁRI MAGÁNJOG KIALAKULÁSA - II. A kereskedelem és az excerpták

kon az angolszász, a francia és a német jogcsalád egymástól eltérő megoldásai ütköztek meg egymással.

7 A lipcsei német váltórendszabály alapján kidolgozott, a tárgyalások idején hatályban volt magyar 1876. XXVII. tc. természetesen a német jogcsalád tagja volt, amelynek megoldásaival szemben nem egyszer került ki győztesként a francia jogcsalád megoldása. Ez a francia megoldás pedig nem egyszer találkozott a Deák közreműködésével készült, az 1844. évi VI. tc.-vel módosított, az 1840. évi XV. tc.-ben foglalt váltótörvény megoldásával.

8 Minden valószínűség szerint Deák jogösszehasonlító tevékenységének kell tulajdonítanunk, hogy Wildner közreműködése ellenére is megakadályozta a magyar váltótörvénynek az osztrák jogszabályok szolgai utánzásává válását.

9 A reformkori jogalkotásnak ezt a Deák tekintélyének és a centralisták állásfoglalásának köszönhető jellemző vonását nem gyöngíti az a tény, hogy Carl J. A. Mittermaier heidelbergi professzorral —, aki egyébként már a magyar kereskedelmi jogalkotás első eredményeiről is igen előnyösen nyilatkozott — törvényelőkészítőink igen élénk kapcsolatot tartottak fenn és akit Deák 1847. évi külföldi útja alkalmával személyesen is meglátogatott. Mittermaiernek a magyar törvényelőkészítésben az 1843. évi büntető javaslatok körében volt a legintenzívebb része, amely javaslat elkészítésének útja mostani feladatunk körén kívül esik. Ki kell azonban emelni, hogy Mittermaiert nem lehet nem csak az osztrák, hanem általában a német jogcsalád szemlélete egyoldalú képviselőjének tekinteni. Nagy tekintélyű folyóirata, a „Kritische Zeitschrift für Rechtswissenschaft und Gesetzgebung des Auslandes" egyáltalán nem minősíthető a jogösszehasonolítás apologetikus célú tárházának, olyannak, amely a külföldi jogintézmények ismertetését célzatosan a hazai jog fölényének bizonyítására törekednék felhasználni. A per excerpta polgári kereskedelmi törvényalkotásnak a váltótörvényt követő eredményeit (1840. évi XVI—XXII. tc.) szükségtelennek látszik akár csak címük szerint is felsorolni, bár gyümölcsöző lehetne Deák sokoldalú, nagy jogászi egyéniségének felmérése szempontjából annak részletes áttekintése, hogy melyik törvény végleges szövege mit köszönhet az alapul szolgáló javas7 Comptes rendus de la Conférence Internationale. — Tenue a Genéve de 13 mai au 7 juin 1930. — Premiere Session: Lettre de Change et Billets á Ordre. — Publication de la Société des Nations. — No. off. C. 360. M. 151. 1939. II. 8 Külön tanulmányt érdemelne ezeknek a részleteknek az összefoglalása a nemzetközi konferenciák anyagának elemzése kapcsán. Nem lehet ugyan tagadni, hogy a magyar törvényre az 1833. évi osztrák javaslatnak is nagy hatása volt, Nagy Ferenc azonban azt a francia Code de commerce váltójogával összehasonlítva, alaki vonatkozásban látja csak a francia fölényt, de érdemben a magyar megoldásnak több előnyös eltérését is felfedezi. így azt, hogy a helykülönbség és az értékkitétel kellékét mellőzi, a rendeleti záradékot pedig csak forgathatóság követelményévé teszi. Nagy Ferenc: 1910. — 94. p. 6. j., 95. p. 7. j. 9 A váltótörvény — az első magyar magánjogi természetű törvényalkotás. Abban Deáknak jelentős része van. ö javasolta a tárgyalásának külön bizottság elé utalását, ahol a tanácskozásban a legélénkebben vett részt. A törvényről ezután az 1840. évi, egyébként is nevezetes követ jelentésében hosszasan emlékezik meg. V. ö. Nagy Ferenc: 1910. id. h.