Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

NIZSALOVSZKY ENDRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR POLGÁRI MAGÁNJOG KIALAKULÁSA - II. A kereskedelem és az excerpták

§-ában foglalt tilalma főindokára ismerünk. Az ellen érvel, hogy a rendelkező „még sírjában is törvényt szabjon az élőknek." Deák ekkor még az ősiség eltörlésének idejét nem látta elérkezettnek, bár az erre irányuló javaslatot Kölcsey Ferenc tette. Amint látni fogjuk — az 1848. évi XV. törvénynek az eltörlést kimondó szövegében is messzemenő óvatosságot tanúsított, amit az utókor általában nem az érdemei közt tart nyilván, bár többnyire megfeledkezik azokról a súlyos következményekről, amelyek egy kevésbé óvatos megoldást követtek volna. Az ősiség — a kérdést Frank Ignác nyomán a lehetőség határáig egyszerűsítve — annyit jelentett, hogy a vér szerinti elődeiről reá szállott birtokával a „tulajdonos" nem rendelkezhetett szabadon, mert az ősi örökség az osztozó rokonok közt az osztály után is közös maradt annyiban, hogy ha valamelyikük halála után nem maradtak gyermekei, osztályrésze a család túlélő tagjaira száll. Az ehhez való jog — tulajdoni jellegénél fogva — nem is évült el, az ősiség címén jogosult az ősit a megszerző, vagy zálogbavevő idegentől bármikor visszakövetelhette. Az ősökről hárult föld birtoklója tehát voltaképpen nem is volt annak igazi tulajdonosa, csak használója.

4 Nem nehéz tehát belátni, hogy ennek a rendszernek a lebontásával egyszerre a polgári értelemben vett szabad földtulajdonná tenni azt, aki a földet éppen jogosan használja (ún. uti possidetis), a személyek milyen széles körére hatott volna kíméletlen jogfosztásként. Ennek belátása pedig nagyon érthetővé teszi, hogy az ilyen hatás elhárításának vagy elviselhetővé tompításának eszközeit megtalálni az ügyet komolyan megfontolóknak — akik sorában Deák Ferencet az elsők sorában találjuk — mennyi gondot okozott. II. A kereskedelem és az excerpták Az ún. excerpták polgári, kereskedelmi jogi törvényekként tető alá került csoportjának létrejöttében Deák szerepe jelentős, iránymutató. Adam Smith követőjének vallva magát, tekintélyének teljes súlyával foglalt állást a kereskedelem szabadsága mellett. Szállóigévé vált a mondása: „Nem szükség törvénnyel tilalmazni, hogy akinek sem pénze, sem ügyessége, az ne kereskedjék." A törvény beavatkozásának merev negációjáig azonban sohasem ment. Szállóigévé vált Wildner Ignác bécsi ügyvéd nyilatkozata is, aki a magyar kereskedelmi törvények, elsősorban a váltótörvény szövegezésében működött közre, elsősorban Deákra vonatkoztatott megjegyzése, hogy hite szerint tanítani jött le Bécsből és itt azt azt kell látnia, hogy ő tanul. Ebben az időben még elég messze volt a csak 1847-ben létrejött lipcsei váltórendszabály, amely utóbb az államok széles körében vált törvénnyé és még később a csak 1861-ben Hamburgban testet öltött Allgemeines Deutsches Handelsgesetzbuch. A magyar előmunkálatokon kívül az említettek német intézményei mellett Deák nyilván figyelembe vette a francia váltójogot is. Nyilvánvalóvá vált ez jóval később, amikor a budapesti szabályzattól elindulva, az. 1912. évi hágai egységes váltótörvény után 1930-ban az egységes genfi váltótörvény tárgyalásai folytak. Ez az egységes váltótörvény, a ma élő magyar jog is (1965. évi I. tvr. és 1 1965. IM. sz. rendelet). A nemzetközi konferenciá-