Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA
sának biztosítására föllépjen oly tanok vagy cselekvések ellen, melyek a státus fennállását veszélyeztetik. Ez a státus fogalmából eredő jog, amely minden státust egyaránt megillet". Nem speciális magyar királyi jog tehát ez, s azt sem tartaná járható útnak, hogy a fejedelem külön büntesse a püspököket. Ma már a fejedelmeknek ilyen joguk nincs, adhatnak kegyelmet, de büntető joguk nincs. A miniszter tehát bűncselekmény nélkül, büntető szankció nélkül s megfelelő szervezet nélkül nem tehetett mást: „élt azon figyelmeztetéssel, mellyel jogosítva van bárki ellen, ki a törvényt nem tartja meg, vagy a fejedelem akaratától eltérőleg cselekszik". 141 Deák Ferenc a jövőre nézve azt ajánlja, törvényt kell hozni az egyházpolitikai kérdések rendezésére, hogy hasonló esetekben a kormányoknak a megfelelő eszköz rendelkezésükre álljon. Utal arra Deák, hogy az utóbbi időben az egyházpolitikai kérdések egész Európában a legnehezebb kérdések közé tartoznak. De a porosz állam is törvényes szabályozással kezdi s így akar tovább lépni. „Az öreg úr" — mint akkor a politikában Deákot már régen nevezték — megvilágítja az egyházpolitika körüli töprengéseinek summáját, összehasonlítást tesz az amerikai és a kontinentális egyházpolitika között, mely utóbbihoz a magyar is tartozik. Itt államegyházak voltak a kiindulási alapok, ott — Észak-Amerikában — a telepesek saját különböző vallási nézeteiket vitték és éppen azért nem alakulhatott ki államvallás, hanem az állam alakulása után csakhamar olyan törvényt hoztak, hogy az állam a kultuszok dolgába minél kevesebbet avatkozzék. Körülbelül úgy tekintették a felekezeteket, mint az egyesületeket. Ha tanaik, vagy eljárásuk a státusra nézve veszélyes volt, ez ellen felszólalt, fellépett, „minden más egyebekben pedig szabad kezet engedett neki". Az európai rendszer ettől teljesen eltér. Itt vagy katolikus (Franciaország, Olaszország, Ausztria) volt az államvallás, vagy vezető vallás, vagy az evangélikus (Poroszország), vagy az episcopalis (Anglia), vagy a görögkeleti (Oroszország), ö maga részéről az amerikai rendszert tekinti „jobbnak, ésszerűbbnek és célszerűbbnek". E rendszer alapja az, hogy „az állam ne, vagy minél kevesebbet avatkozzék a kultuszok ügyeibe, és csak akkor és csak annyiban, amennyiben a státus fenntartása a beavatkozást szükkségessé teszi. De ha ezt egyszerre el nem érhetem — mondotta — a célt mindig szem előtt tartom és minden lépést, amely a felé vezet, pártolok, de nem pártolok semmi olyan lépést, amely attól eltávolít". 142 Ez elvi alapok lerögzítése után Deák Ferenc — ha nem is az egyházpolitika összes kérdéseiben, de a legfontosabb és a dualista állam előtt álló kérdéseiben mutatja az irányt egyházpolitikai legfőbb célkitűzése az állam és az egyház elválasztása felé, melyben megvalósulhat elképzelése: a szabad egyház a szabad államban. Deák rámutatott arra, hogy a magyar főrendiházban valamennyi katolikus és görögkeleti főpap ülési és szavazati joggal (jus comitiorum) rendelkezik. Ennek javítását nem úgy kell elképzelni, hogy most már az egyenlőség alapján minden protestáns egyházfőt is részesítsenek a jus comitiorum-ban, 141 1872—75. ogy. Képv. N. VII. k. 364. 1. 142 1872—75. ogy. Képv. N. VII. k. 365. 1.
