Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA
hanem ellenkezőleg úgy, .hogy a főrendiház reformja során, az összes egyházfőket e jogcímen kiiktassák az országgyűlésből. Nem ellenzi, hogy bármelyik főpap, vagy egyházi vezető tagja legyen az országgyűlésnek, de más jogcímen s nem azon, hogy valamely egyház főpapja vagy vezetője. Sokat említették — mondotta —, az egyházi javak elvételét illetve az autonómia szabályozását is. 143 Több állam meg is valósította a szekularizációt. Volt, ahol semmit sem adtak helyette, volt ahol a státus vállalta magára az egyház költségeit. Szerinte „meg kell különböztetni, hogy mik az egyház valóságos tulajdonai és mik a státus tulajdonai a maga kulturális céljaira"; ha ez sikerül, „a státus a magáét megtartja és használja a kultúrai célokra". A másiknak elvételét azért is károsnak tartanám, mert a státusnak kellene fedezni a kultusz költségeit..." — mondotta ezután. Végső konklúziója az volt: Helyes, ha az országgyűlés bizottságot küld ki az egyházpolitikai kérdések törvényhozás útján való előkészítésére. Ehhez Huszár Imre még azt javasolta, hogy a bizottság utasításul kapja a háztól azokat az irányelveket, melyeket Deák Ferenc kifejtett. 144 Az országgyűlés ki is küldötte a bizottságot, de az egyházpolitikai kérdést túl bonyolultnak tartotta ahhoz, hogy határozat szülessen, s a tervet 1874 nyarán levette a napirendről. Ugyanebben az évben az őszi ülésszak során új bizottságot választottak, amely készített tervezetet a vallásszabadságról. Ekkor már nagy beteg volt Deák Ferenc s az egyházpolitika kialakításába nem avatkozott bele. Útmutatását mind kevésbé vették figyelembe. Tisza Kálmán a fúzió másfél évtizedének miniszterelnöke — a felsőház reformjakor nem hogy a katolikus és a görögkeleti egyháznagyok tagságát törölte volna, hanem a protestáns egyháznagyok beépítésével a főrendiházba, annak ökumenikus zsinat jelleget kölcsönzött. Csak a századvégi liberális fellángolás valósította meg „az öreg úr" néhány liberális egyházpolitikai eszméjét: létrehozták a polgári házasságot (1894:XXXI.tc), az állami anyakövyvezetést (1894:XXXIII.tc), rendezték a gyermekek vallását (1894:XXXII.tc), bevett vallássá nyilvánították az izraelita vallást (1895 :XLII.tc.) és törvénybe iktatták a vallásszabadságot: „Mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet vagy vallást és azt az ország törvényeinek, valamint a közerkölcsiség kívánalmainak korlátai között külsőképen is kifejezheti és gyakorolhatja." (1895:XLIII.tc.l.§.) Mindez nagy lépés volt előre a deákferenci liberális egyházpolitika mutatta úton, még ha — épp úgy, mint alkotója — nem is léphetett át a maga idealista korlátain. 143 Az autonómia kérdéséről Deák álláspontját már előzőleg kifejtettük. 144 1872—75. ogy. Képv. N. VII. köt. 366., 372. 1.
