Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA
A liberális egyházpolitika következő lépéseinek tisztázása azonban többször is előtérbe került, különösen a 70-es évek elején, amikor a vatikáni zsinat által kimondott csalhatatlansági dogma kihirdetése igényelte a placetum regium alkalmazását. A már Luxemburgi Zsigmond király által a XV. század elején életbeléptetett placetum regium védekezés volt a kúriának az állami szuverenitást érintő beavatkozó tevékenységével szemben, s ugyanezért a feudális korban más uralkodók alkalmazásba vették. 130 Ferenc József az 1855. évi konkordátumban 131 ugyan lemondott a placetum jogról, a konkordátum és így a lemondás azonban a magyar alkotmány szempontjából nem volt érvényes. Most a vatikáni zsinat előkészületekor, 1869 áprilisában Hohenlohe bajor miniszterelnök értesítette az európai kormányokat a pápai csalhatatlanság kimondásának előkészületeiről azzal, hogy ha dogmává tennék a pápa világi hatalmát az összes fejedelmek és kormányok fölött, ez veszélyeztetné az állami felségjogot s ezért politikai természetű ügyben egységesen kellene állást foglalni. Beust, a monarchia külügyminisztere tárgyalt is az ügyben az osztrák és a magyar kormányokkal, s bár egyelőre tartózkodó álláspontra helyezkedtek, mikor 1870 februárjában a De ecclesia Christi constitutio schemája ismertté lett, ez ellen Beust már a római követ útján olyan tájékoztatást küldött a vatikáni államtitkárnak, hogy ha a kánonok az állami törvényhozást fenyegetik, a kormány kénytelen lesz a törvény szentségét sértő határozatok közlését megtiltani. 132 Miután a zsinat többsége — nem véve figyelembe a világi kormányok előzetes nyilatkozatát, s a püspökök — így a magyar püspöki kar — jelentős részének ellentétes állásfoglalását — megszavazta a tévedhetetlenséget, katolikus tanként megszövegezvén a Bellarmin által megfogalmazott ultramontán tanokat a Pastor aeternus constitutio-ban, az egyes államokban a visszahatás nem maradhatott el. 133 A magyar képviselőház 1870. február 21-i ülésén a radikális Kállay Ödön tette szóvá a constitutiot, aminek tartalmát igen éles szavakkal elítélte. 134 Ekkor még nem kapott hivatalos választ. Július 23-án azonban a kormány is foglalkozott az infallibilitás kérdésével és arra az egyhangú álláspontra helyezkedett, hogy a dogma kihirdetésétől a placet-et meg kell tagadni, ami egyúttal a placetum jog alkalmazásba vételét is jelentette. A kormányban az az álláspont alakult ki, hogy a pápai tévedhetetlenség elve abban a formában, ahogy a zsinat kimondotta, ellentétben van az állami rend újabb alapjait alkotó elvekkel. Gyakorlati alkalmazása mindenképpen konfliktusokra fog vezetni az állam és az egyház között. Az állam tehát vegye igénybe a királyok által évszázadok óta követett placetum gyakorlását és az 130 A placetum regiumra 1. H. E. Feine, Kirchliche Rechtsgeschichte. Bd. I. Weimar, 1955. III. kiad. 436. 1. 131 Max Hussarek, Die Verhandlung des Konkordates vom 18. August 1855. 1921., Erika Weinzierl-Fischer, Die österreichischen Konkordate von 1855 und 1933. Wien, 1960., a szöveg Angelo Mercati, Raccolta di concordati. Tip. Vaticana, 1954. I. 821—829. 1. 132 Mindezekre Salacz Gábor, A vatikáni zsinat és a placetum. A Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. Bp., 1934. (IV.) évf., 392—397. 1. 133 A zsinat tárgyalásaira Th. Glanderath, Geschichte des Vatikanischen Konzils. I—III. Freiburg i. Br. 1903. 134 1869—72. ogy. Képv. N. VI. k. 58. 1.
