Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA
tagok legyenek-e, vagy világiak is. Deák itt a gyakorlatból kiindulva azt a véleményét nyilvánította, hogy nem szeretné, ha reciprocitásból a világiak választásánál ex officio résztvenne a plébános, vagy más egyházi férfiú. Nem ellenzi, hogy a világi választók a választás eredményét megállapító vegyes bizottságba egyházit is válasszanak, de semmi esetre sem hivatalból. Ez alkalommal Deák javaslatát elfogadták. Nem sikerült azonban a kegyúri képviselet kiiktatása. Deák ezt is ellenezte, s azt sem kívánta, hogy a király, mint főkegyúr szintén két képviselőt küldjön. A királyt minden vallásfelekezet felett törvényes főfelügyeleti jog illeti meg, s éppen ezért ne sorolják képviselőjét a pártok közé, melyek kisebbségben is maradhatnak. Ez utóbbi javaslatot a gyűlés is magáévá tette, s a tervezett királyi képviselet két helyével az eddigi világi képviselet számát emelték meg. 118 Csupán önmagához volt következetes Deák Ferenc, mikor a választási szabályzatból kiiktatni javasolta, hogy csak minden 24 éves „feddhetetlen magaviseletű" katolikus férfiú választhat, aki nem áll valamely bűnvádi kereset, illetőleg fenyíték alatt, vagy nem elmebeteg." (18. §). Deák a feddhetetlen magaviseletű kifejezést nem tartotta eléggé pontosnak, Mint mondotta —, maga is óhajtja, hogy a megválasztandó képviselő jelleme feddhetetlen legyen. „De a gyakorlatban annak megvizsgálása, ki feddhetetlen, sok nehézséggel jár és viszálykodásra szolgáltat alkalmat, mert lehet, hogy valaki nem feddhetetlen egyházi értelemben, ki mégis feddhetetlen világi értelemben, míg ellenkezőleg az is lehet, hogy a világi hatóság előtt valaki bűnvádi kereset alá is vonatott, s egyházi értelemben feddhetetlensége ellen még sem tétethetnék kifogás." Mivel tehát ennek megállapítása bajos, javasolja a kifejezés elhagyását, s ezt a gyűlés el is fogadta. Talán legélesebb vitát —, melyben Deák is résztvett — a 19. § első pontja váltotta ki, mely szerint: „A választók összeírását ő hercegsége, a prímás által kitűzött határidőben egy bizottság teljesíti, melynek elnöke a helybeli katolikus lelkész, tagjai a katolikus kegyúr vagy képviselője, és ott, a hol választott egyháztanács létezik, ennek két tagja, a hol az nincsen, a katolikus hitfelekezeti község által előre választandó két katolikus tag." Kőnek Sándor a budapesti jogi karon az egyházjog professzora, ezt a szakaszt tartotta a tervezet sarkkövének, különösen azért, mert még nagy a bizalmatlanság a klérus ellen, akiket a szabadelvűség esküdt ellenségeinek tekintenek. Kikelt a modern szabadelvűség „elcsapongó elfajulása" ellen, s reméli, hogy az autonómia olyan előnyöket hoz, melyben az egyházat megbecsülik, mint a reformok utáni Angliában, ahol a kánonjog elveihez még mindig szilárdan ragaszkodnak, s a szegényügyet is az egyházközségekkel intéztetik. Ügy látszott, Kőnek beszéde Deák liberalizmusát érzékenyen érintette, mert már második alkalommal perhorreszkálta a tanácskozás szabadságának akadályozását: „Valóban nagyon nehéz e gyülekezetben tanácskozni •— mondotta Deák. — Ha nyíltan, szabadon kimondjuk nézetünket: vagy anathemát mondanak reánk, mert belenyúlunk az egyház belszervezetébe, s föl akarjuk azt forgatni; vagy személyes térre viszik a kérdést és azt mondják, hogy bizal118 Deák Ferenc beszédei. VI. k. 240—241. 1.
