Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA

matlanságot tanúsítunk a püspöki kar, vagy a plébánosok iránt, noha azok jobban megérdemlik, vagy legalább nem érdemlik meg kevésbbé a bizodal­mat, mint Anglia vikáriusai". Kevésbé lepte volna meg, ha nem az egyetem jogtanárától hallotta volna, „a ki tudja, vagy legalább kellene tudnia, hogy a midőn a törvényhzás garanciákat keres, nem bizalmatlanságból indul ki; kinek már mint magyar polgárnak is kellene tudnia, hogy nálunk a fejedel­met is megesküdtetik az alkotmányra; és fogná azt mondani, hogy ez sérti a fejedelmet, mert bizalmatlanságot árul el a személye iránt?" Az angol püs­pöki egyházat meg éppen nem akarja mintának tekinteni. Önérzetesen mon­dotta, hogy „Magyarország katolikusai, kik mind az ország népében mind a törvényhozásban a többséget képezték, mennyivel tisztábban állottak mindez ideig az országban levő más felekezetek irányában, mint az angol püspöki egyház áll az irlandi katolikusok iránt". 119 Itt egyébként az autonómiai válasz­tásról van szó, s Deák nem pártolja a plébános hivatalból! választási elnök­ségét. Végül is úgy egyeztek meg, hogy a plébános csupán tájékoztatja a jogo­sult híveket, akik az összeírás teljesítésére és a választás vezetésére egy öttagú bizottságot választanak, amelynek tagjai közé megválaszthatják a plébá­nost is. 120 Deák közreműködött ezután a választásoknál, a felebbviteli fórumot képező központi bizottság kialakításánál, s javaslatára akként szövegezték a szabályzatot, hogy ott az egyházi tagok hivatalból való részvételét kiiktat­ták. 121 Deáknak az autonómiai előkészítő gyűléseken elhangzott felszólalásai logikusan összeállított láncszemei voltak a liberális egyházpolitikának, amely­nek során Deák a katolikus vallás önkormányzatán belül is érvényesíteni tudta azokat az elveket, amelyet a hatalom gyakorlói érdekeik rosszul felfo­gott védelmeként kárhoztattak. Deák Ferenc világos okfejtése lefejti ezekről a viták során rárakott szofizmát s a magas klérus résztvevő tagjai is kényte­lenek logikája előtt meghajolni. Az előkészítő gyűlést a prímás október 13-án berekesztette, s annak a reménynek adott végül is kifejezést, hogy a nyílt és lojális eszmecsere mel­lett létrejött szabályzat általános bizalmat fog kelteni. 122 Az autonómia szervezésében most pauza következett. A vatikáni zsinat közben megindult tárgyalásai, az infallibilitás dogmája körüli, politikai térre is átcsapó harc sok tekintetben elterelte a figyelmet az autonómiáról. A püs­pöki karnak Rómában tartózkodása és a zsinat körüli tevékenysége is halasz­tólag hatott a szervezkedésre. 1870 februárjában ugyan megkezdődtek az auto­nómiai követválasztások, de vontatottan haladtak. Deáknak Munkácsról, illet­ve Szatmár megyéből felajánlották a mandátumot az autonómiát szervező gyűlésbe. Egészségi állapotának romlása mellett az előkészítő gyűlésen tapasz­taltak is elkedvetlenítették, így azt táviratozta Munkácsra: „Haladott korom, bomladozó egészségem és az országos képviselői állás teendői lehetetlenné teszik, hogy a közelebb tartandó katolikus gyűlésre a választást elfogadjam. Szíves köszönet a bizalomért, de e megbízást sem Szatmár megyéből, sem e 119 Deák Ferenc beszédei. VI. k. 245. 1. 120 Deák Ferenc beszédei. VI. k. 247. 1. 121 Deák Ferenc beszédei. VI. k. 247—249. 1. m Magyar Állam, 1869. okt. 15. Török, Autonómia, 197. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents