Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA

A polgári perrendtartás tervezetének tárgyalása során azonban előkerült olyan egyházpolitikai kérdés, amelyben szükségessé vált Deák Ferenc állásfoglalása. A kormány a beterjesztett javaslatban a házassági köteléki perekben fenn kívánta tartani egyelőre a szentszéki bíráskodást, legfeljebb a házassági viszonyból származó más peres kérdésekben (születés törvényességének elismerése, gyermekek tartása, házasság felbontásából származó vagyonjogi követelések, stb.) mondotta ki a polgári bíróságok hatáskörét.

92 A jogügyi bizottság a miniszteri javaslattól eltérően az egyházi bíróságok hatáskörét házassági ügyekben teljesen fel kívánta számolni.

93 A törvényjavaslat tekintetében ugyancsak véleményt nyilvánító központi bizottság azonban nem találta még időszerűnek, hogy az egyházi bíróságokat a perrendtartás kapcsán számolják fel, s ezért a jogügyi bizottság véleményével szemben a miniszteri javaslatot kívánta érvényesíteni. Ugyanakkor — mivel maga is látta —, hogy az össze-vissza kuszált, s öt, vagy még több egyházjog szerint ítélkező szentszékek polgári ügyekben való tevékenysége egy burzsoá államban is meghaladott, utasítani kívánta a minisztériumot, hogy a házassági pörökben való bíráskodásra — tekintettel az 1848:XX.tc.-ben kimondott egyenlőség és viszonosság követelményeire — külön törvényjavaslatot terjesszen elő.

94 A javaslatról a plénumban a legkülönbözőbb elgondolások hangzottak el. Deák Ferenc kísérelte meg a nézetek tisztázását. Nézete nem volt éppen radikális, de feltétlenül a realitásokkal számoló. Deák az egyházpolitikában rendkívül óvatos volt, de e gyakorlati kérdést is elvi síkon kívánta megközelíteni: „Szabad egyház szabad államban, ez az én jelszavam" — mondotta. — „Ebből indulok ki, s ami ezzel ellenkezik, azt sem liberálisnak, sem a vallások jogegyenlőségével megférőnek nem tartom. Abszolutizmus is behozhatja formákban az egyenlőséget, s eltörölheti az egyházi törvényszékeket, de nem állapította meg a szabad államot és a szabad egyházat, pedig ez, úgy hiszem, a dolog lényege." Elsietettnek tartotta az egyházi törvényszékek azonnali eltörlését azért, mert ez ellenkeznék azzal az elvvel, hogy a hon minden polgára szabadon élhessen saját vallásának szabályai szerint, „ha azok az állam céljaival nem ellenkeznek és mások hasonló jogait nem sértik." Mivel a katolikus egyháznál és a görögkeletieknél a vallásokhoz a házasság ügyekben való bíráskodás is tartozik, nem tartja időszerűnek ezek ilyen hirtelen megszüntetését. Azt javasolja ellenben, hogy ha az egész házassági kérdést szabályozzák és ennek során behozzák a polgári házasságot, ami egyébként „a szabad egyház szabad államban" elvvel egyezik, akkor kell a házassági pereket is polgári bíróságok elé utalni. A törvényhozásnál szükséges óvatosság sem engedi, hogy e tekintetben az országgyűlés rögtönözzön. A házassági ügyeknek polgári bíróságok elé utalását tehát csak akkor kell megtenni, ha e „rendelkezéssel a polgári házasság egyszerre és együtt létesíttetik, s a törvényhozás kimondja, hogy minden házasságot az állammal szemben polgári szerződésnek tekint, s annak megköté92 1865—68. ogy. 93 1865—68. ogy. 94 1865—68. ogy. Képv. Ir. II. k. Képv. Ir. IV. k. Képv. Ir. IV. k. 114. sz. a tervezet 231. sz. 329. sz. 335. sz. külön füzetben.