Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA
sét a polgári hatóság elé tartozónak rendeli, megállapítván, egyszersmind világos törvény által a megkötés módját, az érvényesség kellékeit, s az el választhatóság szigorú feltételeit." 95 A liberális egyházpolitika meg nem oldott kérdései (a vegyesházasságból származó gyermekek vallása, a teljes vallás- és lelkiismereti szabadság, az egyház és állam szétválasztásának kérdései, a polgári házasság és az állami anyakönyvvezetés megteremtésével, s ez ügyeknek az egyházak kezéből való elvételével) Deák és Eötvös programjában benne voltak. Eötvös életének utolsó szakaszán kísérletezett is legalább az elveknek törvényhozási lerögzítésével, amiben egyetértve járt el Deákkal. Eötvös már az 1865—68. évi országgyűlés alatt terjesztett elő javaslatot ,,a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonossága tárgyában", melyben az áttérést szabaddá tenné, a vegyesházasságból származó gyermekek vallásfelekezeti meghatározását szülőik és neműk szerint állapítaná meg (sexus sexum sequitur). Biztosítaná a vasárnapi munkaszünetet, a felekezetek arányos segélyezését. 96 Mivel az 1868:LIII.tc. még mindig számos kérdést hagyott szabályozatlanul, a következő ciklusban Eötvös újból készített egy, most már 13 szakaszos javaslatot a vallásszabadságról, s ez a fennálló problémáknak legalább átmeneti szabályozását is összefoglalta. 97 Eötvös betegsége és közeli halála miatt a javaslat nem került országgyűlés elé. Hátra volt még az egyes egyházakon belüli, különösen a nyolcszázéves államegyháziságot élvező katolikus egyházon belüli rendezés, amiről sem az 1848;XX.tc, sem azóta a jogszabályok nem rendelkeztek. így azután a király, mint főkegyúr, s a kormány, mint a főkegyúri jog több jogosítványának átruházott hatáskörű birtokosa, a katolikus vagy a vitathatóan katolikus alapítványok kezelője a katolikus egyház életébe mélyen benyúló jogosítványokat gyakoroltak, amelyek nagymértékben meghaladták az államot a többi felekezettel szemben megillető iura circa sacra-t. A katolikus egyház vonatkozásában mindaddig nem lehetett szó rendezésről, amíg a magyarországi egyház hierarchiája a világiak bevonásával olyan autonóm szervezetté át nem alakul, amelynek kezelésébe az egyházi alapítványok átadhatók. Noha ilyen autonóm szervezkedést a katolikus egyházi hierarchia csak az alapítványok átvétele miatt, s az esetleges szekularizáció kivédése érdekében fogadhatott el, Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter ezt a kérdését is igyekezett a liberális egyházpolitika síkján rendezni. A kezdeményezést a már Erdélyben évszázadok óta fennállott autonóm szervezetnek, az Erdélyi Katolikus Státusnak 98 az a felterjesztése szolgáltatta, hogy a miniszter a státusgyűlés összehívására az erdélyi püspököt mielőbb serkentse, hogy ezzel Erdély legelső törvénykönyvében, az Approbatákban is lefektetett erdélyi katolikus önkormányzat újból helyreálljon. Eötvös ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy a prímás figyelmét egyúttal felhívja az egész 95 Deák Ferenc beszédei. VI. 50—58. 1. Hosszabb vita után végül is Deák álláspontját tette magáévá a többség. U.ott 61. sz. 96 Zeller, I. 369—374. 1. 97 A javaslatot közli Zeller, I. 545—553. 1. 9ti 1. Bochkor Mihály, Az Erdélyi Katolikus Autonómia. Kolozsvár, 1911.
