Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
MÁTHÉ GÁBOR: DEÁK FERENC EMLÉKÉNEK TÖRVÉNYBEIKTATÁSA (1876: III. tc.)
3. A gyászünnepélyek tartózkodó számbavételét a publicisztikai irodalom nem egyöntetűen vallotta magáénak. 7 Az említett főrendiházi ülésnapon, február 5-én a Magyar Polgár c. kolozsvári napilap: „A kiről nem szabad beszélni" címmel közölt cikket. Az ironikus hangvételű írás a király temetési szertartásról való távolmaradása miatt emelt szót: „. .. csak egy férfiú hiányzott, aki a legtöbb hálával tartozott annak a néma halottnak. E férfiú Magyarország királya!... A király sérthetetlen." A „visszafogott" miért és a cizellált okmagyarázat ötvözetét nyújtó remek szövegezés csaknem sajtójogi felelősségrevonást eredményezett, „ ... ő felsége nagyobb sohanem volt és lehet, mint ama ravatal mellett lehetett volna? — ... megnyugszom, hogy fontos államügyek tartották vissza." 8 A következményekről a minisztertanács február 23-i jegyzőkönyvének vonatkozó része ad számot. Az igazságügyminiszter szűkszavú jelentésben tájékoztatta a kormányt az uralkodó elhatározásáról: „ ... a Magyar Polgár c. kolozsvári napilapnak Deák Ferenc temetése alkalmából hozott cikke miatt szándékolt bűnvádi kereset ne indíttassék meg." 9 A minisztertanácsi bejelentést megelőzően szentesítette az uralkodó, a Deák emlékének törvénybeiktatásáról szóló javaslatot. II. 1. Egy törvénycikk, amely ellen senki nem opponál — sajtójóslat kommentálta a miniszterelnök által a képviselőházban, február 10-én benyújtott törvényjavaslatot. 10 A bizakodó megítélés azonban korainak bizonyult. A parlamenti vita nem várt meglepetéssel szolgált. A gyászrendezvényeket ha a lényeget érintő észrevételek nélkül nem is, de egyhangúan vették tudomásul a pártok. Az érdemek törvénybeiktatását tekintve viszont már megoszlottak a vélemények. Ennek szélsőséges megnyilvánulásaként került sor az oppozíció fellépésére. 7 Példaként, a Jogtudományi Közlöny hallgatása szembetűnő. Az életmű vázlatos méltatására sem vállalkozott. A 11. évf. 5. számának teljes címlapja csupán néhány sort szentelt Magyarország első igazságügyminiszterének. A február 11-i 6. szám „Szemle" rovata is csupán, Deák — 1861. október 19-i Puszta Szt. Lászlóról — Kemény Zsigmondhoz írott levélrészletét közli: Deák Ferenc mint a szakirodalom pártolója címmel. Figyelemreméltó a kortársi válogatás célirányossága, melynek leghívebb interpretálását maga a szöveg tartalmazza: „A legsúlyosabb körülmények között sem kétkedtem korunk szebb jövőjében. De hogy reményeink egykor valósuljanak, nem elég akarni. Tanulnunk kell s művelnünk a tudományok minden szakát, művelnünk a népnek minden osztályát, mert korunkban csak azon nemzetnek van biztos politikai jövendője, mely komolyan törekszik az általános műveltség színvonalára emelkedni és azon előrehaladni. — Minden perc, melyet tanulásra, minden fillér, mit a tudománynoknak, s azok közleményeinek pártolására fordítunk, egyszersmind a haza oltárára tett áldozat." V. ö.: Jogtudományi Közlöny 11. évf. 6. szám 1876. 52. p. 8 Magyar Polgár X. évf. 28. szám 1876. február 5. 9 OL K 27 1876. február 23. 10. sz. Minisztertanácsi jegyzőkönyv. 10 Magyar Polgár X. évf. 34. sz. 1876. február 12., Képviselőházi Napló, 1876. 86. orsz. ülés 316. p.