Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA
de a katolikus egyházon belül egyes nélkülözhetetlen reformok megvalósítására a szabadságharc végén Horváth Mihály, az 1849-es kormány kultuszminisztere mindította a szervezkedést. Augusztus 20-ára, Pestre, egy demokratikus színezetű autonómiai alakuló gyűlést hívott össze, mely világi elemek bevonásával átvette volna az egyházi vagyonok kezelését. 85 Mindezekben a mozgalmakban Deák Ferenc már nem vett részt. 1848 év utolsó napjain az országgyűlés megbízásából több országgyűlési taggal együtt a Buda felé közeledő Windischgrátzhez ment tárgyalásra. Miután a tárgyalás meghiúsult, Deák visszavonult zalai otthonába és onnan várta a szabadságharc fejleményeit. Reá a hazának a Világost követő abszolutizmus idején volt nagyobb szüksége. IV. A kiegyezést követően nyílt alkalma Deák Ferencnek arra, hogy a liberális egyházpolitikát további megvalósításhoz segítse. Ezt különösen két irányban tehette. Egyrészt, mint a kormánypárt nem hivatalos, de tényleges fejének lehetősége volt arra, hogy melléje álljon olyan törvények alkotásának, amelyek az 1848-ban megkezdett liberalizálódást befejezik, s a vallások közötti egyenjogúságot megvalósítják, másrészt a katolikus egyházon belül •— amennyire ez egyáltalán lehetséges — bizonyos liberalizálódási folyamatot elősegítsen, elsősorban azt, hogy a katolikus egyház a gazdasági ügyek intézésében a világi elemnek is beleszólást biztosítson. Mindkét irányú fejlődésre Deáknak nagy segítséget nyújtott a hozzá hasonlóan liberális katolikus Eötvös József, a kiegyezés első kormányának újbóli vallás- és közoktatásügyi minisztere. 86 Eötvös a gyakorlatban — e vonatkozásban Deák nézeteivel teljes egyetértésben — továbbindult a liberális egyházpolitika megvalósításának útján. Mondottuk volt, hogy az 1849. évi júniusi szegedi nemzetgyűlés — teljesítette a zsidóknak a márciusi törvényhozás alatt elmaradt egyenjogúsítását polgári és politikai jogaik tekintetében, de ezt a törvényt a neoabszolutizmus nem fogadta el a forradalom és szabadságharc alatt alkotott többi törvényekkel együtt. A kiegyezés sem tért vissza értelemszerűen a 49-es alapra, így a törvény későbbi reinkorporációja is elmaradt. A kérdés azonban nyitva maradt, s így a kiegyezés kormányában Eötvös egyik első feladatának tekintette a zsidók polgári és politikai jogainak rendezését. Ezért még a kiegyezés évében törvénybe iktatta egyenjogúsításukat polgári és politikai jogok tekintetében (1867 :XVII.tc). Deák Ferenc a kérdés megoldására utalt már közvetlenül a kiegyezés előtt, amikor a képviselőház 1866. február 23-i ülésében „a honpolgároknak nyelv- és valláskülönbség nélkül" történt kifejezésre megadta azt a felvilágosítást, hogy azt az izraelita vallásúakra is természetesen értik. „Midőn kimondottuk, hogy „valláskülönbség nélkül" — mondotta —, ezt úgy 85 Horváth Mihály, 1872. III. 110—115. 1. 80 Csizmadia Andor, 1971. 285—321. 1. — 1. még Concha Győző, Eötvös és Montalambert barátsága. Bp.„ 1918.
