Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

VÖRÖS KÁROLY: AZ ÖREG DEÁK A BUDAPESTI FRANCIA FÖKONZULOK JELENTÉSEIBEN (1868–1876)

mindenféle dísszel, de csak ládába vagy ültetve, úgy mint a karácsonyfa." Deákot Beaumont különben 1874 októberében is „grandé existence"-nek nevezi, mikor egészségi állapotának romlásáról írva aggodalmát fejezi ki. Ezekután nem meglepő az a körülmény, hogy 1876 februárban Beaumont külön terjedelmes jelentésben számol be Deák haláláról és temetéséről, egyúttal részletesen és igen jellemzően értékelve egész életművét is. „Szívbetegség volt, ami elvitte őt, párosulva bizonyos elváltozásokkal a tüdőben. Sohasem akart beleegyezni abba, hogy elhagyja Magyarországot, ahol pedig az orvosok már régóta aggódtak érte a hőmérséklet hirtelen változásai miatt. Tegyük hozzá, hogy a dohányzással minden figyelmeztetés ellenére való visszaélés nem kis mértékben járult hozzá halálának siettetéséhez. Deák Sötör(!)-ön született Zala megyében, 1803. október 17-én egy nemesinek ismert, tehát a honfoglaló fajtából származó, de teljesen jelentéktelen és közepes vagyonú családból. Nem akarunk itt kitérni arra, hogy a szlávok is magukénak követelik őt, nevének sajátos végződése folytán:

8 ez a végződés azonban nem lehetett elégséges bizonyíték és különben is senki sem mutatkozott inkább magyarnak, vagy helyesebben mondva hungarusnak,

9 mint ez a nagy polgár, akinek dicsősége minden körülmények között nemzeti fog maradni. Nem gondolnék arra, hogy ebben a jelentésben akárcsak vázlatot is adjak, egy ilyen nagy történeti alakról. Megelégszem azzal, hogy megállapítom, hogy Deák úr — ha most az egyszer jogosan lehet használni ezt a nagyon gyakran elcsépelt kifejezést — gondviselésszerű ember volt hazája számára, melynek bárki másnál inkább ő hozta létre törvényes függetlenségét és biztosította belső egységét. Géniusza abban állt, hogy mindenben a dolgok jó oldalát kereste, és semlegesítette a pusztulás és viszály elemeit. Az ilyen politikai erények igen dicséretre méltóak voltak, főleg olyan területen, ahol minden ellentétekbe és kitörésekbe torkollik, kezdve a fajok és vallások sokféleségétől, egészen a kivételes földrajzi és történeti helyzetig, sőt az idegesítő és szélsőséges éghajlatig, melynek befolyása oly erősen hat a jellemekre. Deák feláldozta minden nagyravágyását, megértve, hogy ez az egyetlen 8

Beaumontnak 1873 végén — feltehetően egyes nemzetiségi képviselők — magyarellenes célzattal elképesztő dolgokat adtak elő. A magyar fajnak mint ilyennek nem létére vonatkozó érveik egyike volt az, hogy Deák nevének végződése szláv végződés, mert ilyen végződésű magyar vezetéknév nincs — keresztneve pedig német. A további argumentáció színvonalára jellemző az, a nemzetiségek magyargyűlöletének bizonyítására elmondott történet, miszerint Petőfi apja, mikor a magyar kormány most meg akarta volna vásárolni tőle fiának szülőházát, kijelentette, hogy nem adja el, mert nem tűri, hogy egy „renegát" tiszteletének szolgálhasson eszközéül. (Vol. 30. fol. 373—376.) Jellemző, hogy Beaumont mindezeket egyetlen kritikai megjegyzés nélkül jelenti tovább Párizsba, holott tényszerűségüket a legegyszerűbb módon ellenőrizhette volna. — S még jellemzőbb, hogy egyes elemeit még 1876-ban is fel fogja eleveníteni, jeleként annak, hogy maga is alaposan megjegyezte őket. 9 A francia szöveg szellemes megkülönböztetését a pusztán nemzetiségi (Magyar) és az állami (Hongrois) szintű nemzetfogalom között csak így tudtuk a fordításban érzékeltetni — ugyanúgy ahogy a mondat második felében az egyes nemzetiségekkel szembeállott „nationale" kifejezés, francia értelmének megfelelően inkább mint „országos", tehát a részelemek feletti gyűjtőfogalom lenne fordítandó.