Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

VÖRÖS KÁROLY: AZ ÖREG DEÁK A BUDAPESTI FRANCIA FÖKONZULOK JELENTÉSEIBEN (1868–1876)

mindenféle dísszel, de csak ládába vagy ültetve, úgy mint a karácsonyfa." Deákot Beaumont különben 1874 októberében is „grandé existence"-nek ne­vezi, mikor egészségi állapotának romlásáról írva aggodalmát fejezi ki. Ezekután nem meglepő az a körülmény, hogy 1876 februárban Beaumont külön terjedelmes jelentésben számol be Deák haláláról és temetéséről, egy­úttal részletesen és igen jellemzően értékelve egész életművét is. „Szívbetegség volt, ami elvitte őt, párosulva bizonyos elváltozásokkal a tüdőben. Sohasem akart beleegyezni abba, hogy elhagyja Magyarországot, ahol pedig az orvosok már régóta aggódtak érte a hőmérséklet hirtelen válto­zásai miatt. Tegyük hozzá, hogy a dohányzással minden figyelmeztetés ellené­re való visszaélés nem kis mértékben járult hozzá halálának siettetéséhez. Deák Sötör(!)-ön született Zala megyében, 1803. október 17-én egy ne­mesinek ismert, tehát a honfoglaló fajtából származó, de teljesen jelentéktelen és közepes vagyonú családból. Nem akarunk itt kitérni arra, hogy a szlá­vok is magukénak követelik őt, nevének sajátos végződése folytán: 8 ez a végződés azonban nem lehetett elégséges bizonyíték és különben is senki sem mutatkozott inkább magyarnak, vagy helyesebben mondva hungarusnak, 9 mint ez a nagy polgár, akinek dicsősége minden körülmények között nemzeti fog maradni. Nem gondolnék arra, hogy ebben a jelentésben akárcsak vázlatot is ad­jak, egy ilyen nagy történeti alakról. Megelégszem azzal, hogy megállapítom, hogy Deák úr — ha most az egyszer jogosan lehet használni ezt a nagyon gyakran elcsépelt kifejezést — gondviselésszerű ember volt hazája számára, melynek bárki másnál inkább ő hozta létre törvényes függetlenségét és biz­tosította belső egységét. Géniusza abban állt, hogy mindenben a dolgok jó ol­dalát kereste, és semlegesítette a pusztulás és viszály elemeit. Az ilyen politi­kai erények igen dicséretre méltóak voltak, főleg olyan területen, ahol minden ellentétekbe és kitörésekbe torkollik, kezdve a fajok és vallások sokfélesé­gétől, egészen a kivételes földrajzi és történeti helyzetig, sőt az idegesítő és szél­sőséges éghajlatig, melynek befolyása oly erősen hat a jellemekre. Deák feláldozta minden nagyravágyását, megértve, hogy ez az egyetlen 8 Beaumontnak 1873 végén — feltehetően egyes nemzetiségi képviselők — magyar­ellenes célzattal elképesztő dolgokat adtak elő. A magyar fajnak mint ilyen­nek nem létére vonatkozó érveik egyike volt az, hogy Deák nevének végződése szláv végződés, mert ilyen végződésű magyar vezetéknév nincs — keresztneve pedig német. A további argumentáció színvonalára jellemző az, a nemzetiségek magyargyűlöletének bizonyítására elmondott történet, miszerint Petőfi apja, mikor a magyar kormány most meg akarta volna vásárolni tőle fiának szülőházát, ki­jelentette, hogy nem adja el, mert nem tűri, hogy egy „renegát" tiszteletének szolgál­hasson eszközéül. (Vol. 30. fol. 373—376.) Jellemző, hogy Beaumont mindezeket egyetlen kritikai megjegyzés nélkül jelenti tovább Párizsba, holott tényszerűségüket a legegyszerűbb módon ellenőrizhette volna. — S még jellemzőbb, hogy egyes elemeit még 1876-ban is fel fogja eleveníteni, jeleként annak, hogy maga is alapo­san megjegyezte őket. 9 A francia szöveg szellemes megkülönböztetését a pusztán nemzetiségi (Magyar) és az állami (Hongrois) szintű nemzetfogalom között csak így tudtuk a fordításban érzékeltetni — ugyanúgy ahogy a mondat második felében az egyes nemzetiségek­kel szembeállott „nationale" kifejezés, francia értelmének megfelelően inkább mint „országos", tehát a részelemek feletti gyűjtőfogalom lenne fordítandó.

Next

/
Thumbnails
Contents