Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

VÖRÖS KÁROLY: AZ ÖREG DEÁK A BUDAPESTI FRANCIA FÖKONZULOK JELENTÉSEIBEN (1868–1876)

Deák egész életében nagyon ügyesen tudta összehangolni a véleményeket és szavazatokat, a jogból indulva ki, amelyet soha nem hagyott el." A főkonzul, aki jelentésében remélte, hogy Deáknak e beszéd nem hattyúdala volt, mint később kiderült, joggal aggódott: e beszéd utolsó nyilvános parlamenti felszólalásának bizonyult. Jellemző, hogy erre a jelentésre a Külügyminisztérium válasza négy nap múlva visszatér. A Deák pártnak a rozsnyói püspök ügyében elfoglalt álláspontja kapcsán a Külügyminisztérium július 1-én közli Beaumont-tal, hogy „érdemes megjegyezni e párt fejének magatartását e kérdésben, amely e pillanatban csaknem mindenütt oly sok nehézséget és problémát vet fel. Ha az az elv, melyre Deák Ferenc úr érvelésében támaszkodik, nem alkalmazható is minden társadalomra és minden államra, a mérséklet és a békülékeny szellem, melyet e szónok vitt be a vitába, magyarázza a kedvező fogadtatást, melyben beszédének része volt." Néhány hét múlva, július 12-én visszatérve arra, hogy a külföldi sajtó antiklerikálisnak minősíti Deák beszédét, a főkonzul megjegyzi: „kitartok amellett, hogy erősítgessem: Deák úr e helyzetben oly konzervatívnak mutatkozott, amennyire az csak lehetséges volt". Majd kétségtelenül jóindulattal és őszintén, de — még látni fogjuk, milyen szempontoktól vezetve és befolyásolva — Deák magatartását végül is alapjában félreértve, hosszasan fejtegeti, hogy Deák milyen mélységesen konzervatív és ha meghalna, Andrássynak kellene a külügyminiszterségből visszajönnie Budapestre, „mivel mérsékelt hangot egyedül ő képes még itt fenntartani". (Érdekes, hogy Deáknak erre az állásfoglalására a főkonzul még 1874 májusában is visszatért, mikor Aranyosmeggyes radikális képviselője

7 javaslatot terjeszt be az egyházi javak konfiskálásáról egy létesítendő Nemzeti Bank alapjainak megteremtése céljából. Beaumont hangsúlyozza, hogy ezekkel a problémákkal itt éppúgy nem akar senki játszani, ahogy a tűzzel sem, és hogy Deák tavalyi beszéde is, szándéka szerint is a lehető leghosszabb ideig még inkább csak akadémikus értékű marad.) 1873. december elején, mikor Szlávy kabinetjének helyzete meginog, ám Deák késznek mutatkozik arra, hogy tekintélyével és népszerűségével a kormány egészét éppúgy fedezze, mint egyes tagjait. Beaumont december 6-i jelentésében megjegyzi: „a kiváló aggastyánnak itt lesz az alkalom arra, hogy hazafias művét megkoronázza azzal, hogy megadja ezt, az ország számára nagyon sürgős segítséget. Előrelátásától, óvatos szellemétől és géniuszának békülékenységétől és termékenységétől még sokat lehet várni." 1874, március 13-án a jelentés azt emeli ki, hogy a politikai válságból kibontakozást kereső király Pesten személyesen keresi fel a beteg Deákot „a kiváló aggastyán által lakott szállodai szobában. Egészségi állapota semmivel sem romlott attól a megindultságtól, amit a bizalom és a megtiszteltetés e nagy jele okozott számára." Négy nap múlva pedig Andrássynak a magyar belpolitikában továbbra is játszott irányító szerepét tárgyalva, a főkonzul ismét Deák egy korábbi (ám valójában Eötvöstől származó) kijelentését idézi, aki a külügyminiszterséget elfoglalandó Bécsbe induló Andrássynak azt mondta: „itt olyan voltál, mint a tölgy: lombosán, erős gyökerekkel, egyszerű, de hatalmas; — ott (t. i. Bécsben — V. K.) tele leszel fénnyel, szalaggal, E képviselő Solymossy Bálint volt.