Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA
esetben a felekezet alapítványainak birtokában marad. Mivel a radikális Madarász László most sem kívánta megengedni az egyházi iskolák fenntartását, Deák Ferenc igazságügyminiszter rámutatott arra, milyen veszéllyel járna a hitfelekezetek ignorálása, amely egyben a görögkeleti és görög katolikus románok iskolaállítási jogát is sértené, ez pedig végeredményben a nemzetiségeket állítaná a kormánnyal szemben. Itt rámutatott arra is, hogy a nép, ha valamely intézkedésben kényszerítést lát „saját vallásuk, vagy véleményük szabadságára nézve", ez ellen kész fegyvert is ragadni. „A külformákat megsérteni a népre nézve annyi, mint a népnek vallásos érzelmeit sérteni meg; ezeket pedig megsérteni akkor, mikor a sértést a státus célja nem kívánja, s csak azért, mert bizonyos theoriák szebben festik a tárgyat: azt hiszem vétek a nemzet és a nemzet biztonsága ellen." 81 A képviselőház ezután 231:84 ellenében el is fogadta a Deák által képviselt javaslatot, de az Ausztriával való politikai helyzet súlyos volta miatt a főrendek még ezt a javaslatot is levették a napirendről. 82 1848 törvényei a katolikus egyház államegyháziságát lényegében felszámolták. Biztosították a bevett felekezetek egyenjogúságát, sőt a szabadságharc utolsó szakaszán a szegedi országgyűlésen törvényt fogadtak el a zsidókról, amely a zsidóknál szükséges egyházi reformok elősegítése mellett kimondta, hogy „minden, az országban született, vagy törvényesen megtelepedett zsidó mindazokkal a politikai és polgári jogokkal bír, mint bármely hitű lakosok." A törvény (1849 :IX.tc.) érvényesnek ismerte el a keresztény és zsidó között kötött házasságot, amit ezentúl polgári hatóság előtt kell kötni. 83 Az államegyházisági rendszer helyett tehát 1848-ban a bevett egyházak koordinációs rendszere következett, amelyben az államegyház helyébe a bevett egyházak hasonló jogokkal léptek. Megmaradtak azonban az addigi uralkodó egyház óriási birtokai — kivéve, amiket az úrbériség eltörlése a jobbágyok kezébe adott —, s megmaradt a királyi főkegyúri jog minden előnyével és hátrányával, mindenesetre az önkormányzatot fojtó túlzó befolyásával is. A liberális egyházpolitika, melynek Deák Ferenc egyik vezető jogi ideológusa volt, az egyházi önkormányzatot a katolikusoknak is biztosítani kívánta, de ennek előfeltétele volt — többek között — a hierarchia és a világiak viszonyának szabályozása. 1848-ban — mint láttuk — a katolikus autonómia kérdését a püspöki kar vetette fel. Április 7-én azonban tényleg nem volt idő arra, hogy az országgyűlés két nappal későbbi lezárása küszöbén egy ilyen sok oldalról megvitatandó kérdés szőnyegre kerüljön. Mivel pedig a katolikus egyház belső szervezetében is nem egy törekvéssel találkozunk az átalakulásokra, maga a főpapság is jónak látta szeptemberre egy nemzeti zsinat megtartását az uralkodónál kieszközölni. A nemzeti zsinat a közbejött események miatt elmaradt, 84 81 Deák Ferenc beszédei. II. 292. L 82 1848—49. ogy. Fő. N. 1848. aug. 25. 34. sz. A szöveget közli Beér—Csizmadia, 620—621. 1. 83 A törvény szövege Beér—Csizmadia. 873. 1. 84 Meszlényi, 1928. 125. 1.
