Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A kiegyezés közjogi megalapozása

nasztia uralkodása alatti országokat és tartományokat összefűzi. Felbontani, „vagy bármely részben megbontani jogilag helytelen, politikailag pedig veszélyes lehetne", hiszen a birodalom egészének és részeinek biztonságát kölcsönösen garantálja.

73 A nemzet 1723-ban nemcsak a dinasztiával szerződött, hanem — bár csupán a védelemre — az örökös tartományokkal is unióra lépett.

74 Ez a mindaddig kereken tagadott, többször visszautasított gondolat 1867 elején már amellett tanúskodik, hogy nem laza, csak az uralkodó személyének azonosságára korlátozódó perszonálunióról van szó. amint ezt a magyar ellenzék soraiban sokan állítják. A Pragmatica Sanctio, midőn a „trónörökléshez kötve, az elválaszthatatlanság és föloszthatatlanság elvét kimondotta, kimondotta egyszersmind a védelmi kötelezettséget". Elismerte ezt annak idején az első felelős kormány, maga Kossuth Lajos is. „Nevezze bárki, ha tetszik, ezen kötelezettséget nem personal, hanem reál-uniónak: én azt a personal-unióhoz kötött és most kifejtett föltétel egyenes következésének tartom."

75 Deák itt elmossa a reál- és a perszonálunió közötti különbséget, és a jogi értelemben elmosódott „szoros"', „feltételhez kötött" perszonálunió kifejezést használja. Ebben a sajátos államközi viszonylatban természetesen kezdettől léteznek közös viszonyok, ergo: közös ügyek, hiszen, úgymond Deák, nincsenek viszonyok ügyek nélkül, se az állam, se a magánosok életében. Ha pedig ezek léteznek, akkor az ésszerűség elemi követelménye, hogy kezelésük módjáról, különösen a közös védelemről korszerű és célszerű módon gondoskodjunk.

76 1865—1866-ban Deák, szinte megszállottan, a kiegyezés valamennyi lényeges feltételét a Pragmatica Sanctioból igyekezett levezetni. így jutott el már 1865 nyarán ahhoz a felfedezéshez, amely a továbbiakban érvelésének konstans elemévé vált, hogy a Pragmatica Sanctio értelmében „a magyar korona országait egymástól elválasztani vagy fölosztani nem lehet"; a magyar korona egyik országa sem állhat külön, vagy teljesen önállólag, és nem tartozhat a tartományok más csoportozatának tagjaként a birodalomhoz.

77 Ilyen felétel a törvényszövegben sehol sem szerepel, ez az elválaszthatatlan és föloszthatatlan együttes birtoklás elvének olyan „túlértelmezése", amellyel mások esetében Deák szigorú, tényszerű keménységgel szokott szembeszállni. A Monarchia fennmaradásának és biztonságának minden más érdek fölé emelt elve, a szemérmesen „sajátos", szoros perszonáluniónak nevezett reálunió elfogadása, de ezen belül Magyarország alkotmányos belügyi önállósága, politikai és területi integritása — ez a Pragmatica Sanctio fokozatosan kiteljesedett újraértelmezésének végeredménye. 73 Deák 1866. februári felirati javaslata. Uo. 548. o. 74 Deák felszólalása a 67-es bizottság 1867. január 29-i ülésén. Kónyi, IV. 233. o. 75 Deák képviselőházi felszólalása 1867. március 28-án. Uo. 446—447. o. Ezt a deáki álláspontot fejtette ki, magyarázta később Beksics. A dualizmus, 28—31., 35—38. o. Beksics is perszonálunióként fogja fel a szerződést, de sajátos, szoros unióként. 7(5 Uo. 450—451. o. 77 Deák Erdély uniójáról 1865-ben írt cikke, uo. III. 478—479. o. és 1866. évi felirati javaslata, uo. 556. o.