Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A kiegyezés közjogi megalapozása

A kiegyezés közjogi megalapozása Az újraértékelés a nyilvánosság előtt óvatosan, több ütemben, a közvélemény fokozatos hozzászoktatásával történt. Az 1865 tavaszi fordulat után nem szükséges e műveletet aprólékos gonddal nyomon követni, elég a főbb ütemeket megemlíteni. A húsvéti cikkben, a hangsúlyok és fogalmazások jó füllel már kihallható lágyulásán kívül egy érdemi változtatás van: a birodalom biztonságának a Pragmatica Sanctióra is hivatkozó abszolutizálása. E mindezek felett álló elv érdekében kell arra törekedni, hogy a birodalom biztonsága teljesen eléressék, a magyar alkotmány alaptörvényei a lehetőségig fenntartassanak. Az első cél tehát a birodalom fennmaradása, „melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni", — és csak a második Magyarország alkotmányos ösállósága, „melyből többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű.

69 A következő nagyobb lépésre a májusi levelekben került sor, bár ezeket nem a Pesti Napló, hanem a konzervatív Debatte közölte, s a cikkek nem közvetlenül Deák tollából folytak, hanem egy vele készített interjú alapján íródtak. Kiindulópontunk, „mondják a magyar szabadelvűek táborában — a pragmatica sanctio... Tulajdonképpen ez alapította meg valójában a Monarchiát... A pragmatica sanctio fonalán kell annak megvitatásába bocsátkoznunk, hogy mit igényelnek a monarchia új viszonyai." Eszerint, amint azt 1848 és 1861 is elismerte, léteznek közös ügyek. (A pontosság kedvéért: az 1848. évi törvények bevezetője és az 1861. évi feliratok „törvényes", illetve „közös viszonyokról" szóltak, s ezekre vonatkozóan Magyarország „saját törvényes kormánya által akart érintkezni az örökös tartományok törvényes kormányzatával".)

70 A Pragmatica Sanctióból, nyilatkozza Deák, logikusan következnek a közös ügyek, egyrészt az uralkodó ugyanazonosságából a közös udvartartás, másrészt a kölcsönös védelmi kötelezettségből a külpolitika és a hadsereg közössége, és természetes az ezek ellátására szükséges pénzügy.

71 A Pragmatica Sanctio politikai bibliává szentelése nyilvánosan az 1865. decemberében megnyílt országgyűlésen történt, ezen nyilvánította mindkét fél a hőn óhajtott kiegyezés közjogi alapjának. Deák itt a korábbiaknál nyíltabban és egyetemesebb érvénnyel magyarázta az új alapot. Védelmezte az udvar és a konzervatívok szűkkeblű, taktikátlanul reáluniót hirdető és a negyvennyolcasok laza perszonálunióhoz ragaszkodó értelmezése, sőt olykor saját párthiveinek „birodalmi" beállítottsága ellenében is.

72 Ezekben a vitákban — az 1866. februári feliratban, a közösügyi bizottság értekezletein és magán az országgyűlésen — fejtette ki a Monarchia két része közötti „sajátos", „szoros perszonálunió" tételét. A Pragmatica Sanctio a legerősebb kapocs, amely a di69 Kónyi, III. 406. o. 70 Uo. 424. és 243. o. 71 Uo. 425. o. 72 Deák vitáját saját párthíveivel a Monarchia nagyhatalmi állásának az 1866. évi feliratából való kihagyásáért, Uo. III. 507—508. o.